Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 3. szám - SZEMLE - Tüskés Tibor: Arató Károly: Utcai közjáték; Bertha Bulcsu: Harlekin és szerelmese
kéntes munkatárs dolgozott, köztük 152 pedagógus, de részt vett a gyűjtésben: tanácstitkár, lelkész, agronómus stb. Nagy részük először végzett ilyen munkát — természetesen nyelvész szakemberek irányításával, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének ellenőrzésével, segítségével. A nagyüzemi gazdálkodásra való áttéréssel a kis egységek, a dűlők, utak, kutak stb. elnevezései szerepüket vesztik, és így könnyen feledésbe merülnek. Ezek pedig a magyar település-, gazdaság- és művelődéstörténet, nyelvtudomány, néprajz, állat- és növényföldrajz számára mentik meg és teszik felhasználhatóvá a sok évszázad emlékét. A tényékhez fűzött magyarázatok, tudományos elméletek elavulhatnak, tévesnek bizonyulhatnak, de a tények megmaradnak és időállónak mutatkoznak. Ezért olyan becses a zalai kezdeményezés: néhány éves késedelemmel pótolhatatlan értékek mehettek volna veszendőbe. Hogy egy ilyen hatalmas gyűjtőmunka két éven belül befejeződött, ez Zala megye vezetőit, a megyei és járási művelődési osztályok ügyszeretetét dicséri. A 737 oldalas nagyalakú kötet ki adása azt is mutatja, hogy a megye áldozatot is tudott hozni a tudomány és az eljövendő korok számára e fontos forrásmunka kiadásával. A zalai kezdeményezést nagy elismeréssel fogadták a tudomány szakemberei, hiszen a kötetben nemcsak ezer esztendős, vagy még régibb nevek találhatók, mint a Szala folyó neve, vagy az érdekes középkori szokásra utaló Dúsnak, Hamuház. Erdős-ház, de ott vannak a modern, új nevek, amelyet az új életforma és az olaj feltárása teremtett: Tank-állomás, Leányfogó-dzsun- gel, MAORT út, Nád-kemp. A zalai kötet hiteles, megbízható névanyagot tartalmaz. Csak a népi mondákat és magyarázatokat közli, a gyűjtők véleményeit nem, a nevek megfejtése ugyanis a tudósok feladata. A zalai vállalkozás megmutatta, hogy nem szakképzett gyűjtők a tudományos intézetek irányításával nagy értékű anyagot tudnak feltárni. Ezért nagy Zala megye földrajzi nevei című könyvnek művelődéspolitikai jelentősége. A zalaiak sikeres munkáján felbuzdulva, Komárom, Somogy, Veszprém. Heves megye is hozzákezdett a földrajzi nevek gyűjtéséhez. Jó volna, ha a többi tizennégy megye is követné e szép példát. Czoma László Arató Károly: Utcai közjáték Bertha Bulcsú: Harlekin és szerelmese Ha Arató Károlyra és Bertha Bulcsúra gondolok, mindig kicsit a közelmúlt Pécs szellemi-irodalmi életének, meg a magunk ifjúságának Sturm und Drang korszaka jut eszembe. Elő tudnám keresni a Dunántúli Napló vasárnapi mellékleteit, ahol Arató Károly versét és Bertha Bulcsu novelláját először olvastam. Nyolc éve volt. Arató verse a télről szólt s ezekre a soraira emlékszem: „Lobog a tél fehér, gyolcs rongyaival, / nagy vásznait teríti, / hószín festék a föld s göthös útjait / táncos ködökig keskenyíti... Köpcös kazal — kerek a talpa — vár és / topog, türelmes, szelíd... Köhint a domb s fel- szállnak mind a varjak, / kerengnek bő csapatban...” — Bertha novellája, a Fuvarosok így kezdődött: „Jánka András azt tartotta, hogy nem igazi fuvaros, aki csaptatóval meg féktuskóval megy az erdőbe. A büdöskúti nyeregnél meghúzta a kantárt, aztán odanyomta a kezembe. — Lelépek — bökte oda félvállról, és lehuppant a földre...” — S ugyanazokon a lapokon jelentek meg a magam első kritikai írásai Babits Mihályról, irodalmi kérdésekről, mai szerzők könyveiről. Csakhamar személyesen is találkoztunk 146
