Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 3. szám - SZEMLE - Mónus Imre: A Kisfaludy Károly Könyvtár Évkönyve
A Kisfaludy Károly Könyvtár Évkönyve Sok nekifutás és készülődés után, de elkészült és előttünk van a győri Kisfaludy Károly Könyvtár Évkönyve. Igazság szerint évek könyve ez, hiszen évek óta szó van róla, de egyszer pénz nem volt, máskor ambíció híjával voltak, vagy a cikkek nem ütötték meg a mértéket. Elkészült, itt van, olvasható, tanulmányozható. A kötetbe foglalt írások két nagyobb csoportra oszthatók. Az első részben a könyvtári munkával foglalkozók kaptak teret, a második egység az irodalomtörténet és történelem anyagából meríti tárgyát. Érdemes a tanulmányokon végigmenni, több van közöttük, amely nem csak helyi érdeklődésre tarthat számot, de a könyvtári munkával foglalkozók sokasága meríthet belőle. Az első dolgozatot Nyitrai József és Sinay Jenő írták, és a tanácsi közművelődési könyvtárhálózat kialakulását, fejlődését vizsgálják a felszabadulástól napjainkig. Lábjegyzetben közlik, hogy eme cikk befejező része „Győr-Sopron megye könyvtártörténete” c. munkaközösségi írásnak. Nagy kár, hogy elmulasztották odaírni azt is, hogy ama első részhez hol lehet hozzáférni, hol jelent az meg nyomtatásban. A dolgozat különben a fejlődésnek csupán a téziseit követi nyomon, nagyobb állomásokat vesz szemügyre, azaz vázlata lehet egy majdan megírandó munkának. A kötetben Mezei György írása a második. E tanulmány egy népművelési évad eredményeit vizsgálja megyei szinten a tanácsi könyvtárakra vonatkoztatva. Igen sajnálatos jelenség, hogy az alapos elemző írásból teljesen hiányzik a szakszervezeti könyvtárak eredménye. Igaz, hogy a címben egy hálózat eredményeit ígéri a szerző, de lehet-e. 1965-ben szabad-e elszakítani a két hálózatot a statisztikai vizsgálódásban egymástól. Igen érdekes, elgondolkoztató, sajnos nem eléggé konzekvens „A tájékoztató szolgálat kezdetei a Győri Kisfaludy Károly Könyvtárban” c. írás Ferenczi Zsuzsanna és dr. Sikabonyi Györgyné tollából. Elgondolkoztató azért, mert néhány év számokban kifejezhető eredményeit közli (kár, hogy grafikusan nem ábrázolja, úgy jóval szemléletesebb lett volna, és a tanulságok levonására alkalmasabb), és felvázolja azokat a csomópontokat, amelyeken a modern tájékoztató munka fungál, így a továbbtanulás — ez permanens folyamat! —. önképzés, hobby, műszaki fejlesztés, újítás... stb és azokat a forrásokat, amelyekből ez leképezhető — lenne, ha lennének, vagy ha a meglevő alkalmas volna. Mindenekelőtt a hiányolt helyismereti gyűjtemény, bibliográfia, ajánló jegyzékek, standard munkák ... stb. Könyvtáraink egyre inkább táiékoztató központok lesznek, és ezek nélkül nem lehet majd elvégezni a megnövekedő tennivalókat. Jól tették volna a szerzők, ha megírják elképzeléseiket a jövőt illetően, konstruktív javaslatot tesznek e legfontosabb munkafolyamat szervezésére és ellátására vonatkozóan. Mezei György két következő tanulmányát, „A Győri Kisfaludy Károly Könyvtár építési programvázlata” és „A városok könyvtári ellátottsága” c. írásait tárgyalhatjuk összevontan is. Hiszen a második tanulmányban felvázolt építési, elhelyezési, berendezési problémákra az elsőben adja meg a választ egy könyvtárra vonatkoztatva. Persze van itt ellentmondás is. Én a második cikkben levő tézist fogadnám el szívesebben, miszerint, ha választani kell. hogy a megvei könyvtár épüliön-e először vagy több kisebb peremkerületi könyvtár, akkor Mezei is a kisebbekre szavaz, de nem azok tervezésével foglalatoskodik, hanem mégis a nagyobb vonzza. A városok könyvtári ellátottságának vizsgálata szakmai berkekben nem újdonság, sajnos az az érzésem, hogy közigazgatási szinten nagvon is az. Mezei igen alaposan, körültekintően vizsgálja a tárgvat, következtetései logikusak, megszívlelendők. Bár olvasnák el a dolgozatot azok is, akik legtöbbet tehetnek városaink könyvtári ellátása érdekében ! 144
