Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 3. szám - SZEMLE - Takács István: Keresztury Dezső: Emberi nyelven
Pannon költő és bukolikus líra — ezt mondtuk első két kötetéről is nyolc-kilenc éve. De hogy miben pannon és miért bukolikus, azt nem is tartottuk fontosnak megjelölni. Pannon elsősorban tájélményében. A Dunántúli hexameterek és az Évszakok tájlírája csak a dunántúli tájban születhetett meg. E táj földrajzi sajátságai ihlették — de benne munkál Berzsenyi, a Kisfaludyak, Vörösmarty tájélménye is. Meghatározott területhez kötött líra ez, s talán szemére is lehetne vetni ezt a pannonságot, ha éppen mai költészetünkben is nem tapasztalnánk a táj költészet- és költőformáló erejét például Váci Mihály munkásságában. Még a tájélményekben nem túlságosan gazdag Adyt is befolyásolta az Érmellék és a Szilágyság képe — semmiképp sem szégyellnivaló hát ez a dunántúli tájhoz ragaszkodó költőszerelem. E tájversek sosem maradnak meg az egyszerű természetleírás szintjén, hanem a táj és az ember, a természet és a benne munkáló emberi alkotókedv színei gazdagítják. Atlelkesített, emberi munkával teli táj ez, s ha bukolikusnak neveztük e verseket, ezt inkább értettük ilyen vonatkozásban, mint a vergiliusi hagyományokhoz való merev ragaszkodás sablonjai szerint. Ez a hang, ezek az élmények párjukat ritkítják a mai magyar költészetben, talán csak Illyés hasonló verseiből cseng ez a dallam, de ott is sokkal idegesebben, nyugtalanabbul. A Dunántúli hexameterek IV. darabja (Tompán dobban...), a VII. (Halkan csobban a víz...), a XVIII. (Fogj ásót...), a XXV. (Ősz! Ősz!...) éppoly remekbeszabott mintái e költészetnek, mint az Evszakok-cik 1 usban a Téli utazás mozaiksora, a Tavasz apró, éles villanású képsorainak népdalszerű egyszerűséggel megoldott strófái, vagy a Kelenvölgy-Kelen- hegy naplószerű formában megörökített, Babits Verses napló-iát és Radnóti Hajnaltól éjfélig-jét eszünkbe idéző mívesötvös sorai. * Az Emberi nyelven azonban a Ke- resztury korábbi köteteit ismerőknek is szolgál újdonsággal. Ezek sorába tartozik bensőséges finomságú szerelmes verseinek csokra (a Dunántúli hexameterek) XIII. darabja (Még alig itta a nap fel...), a Két álom között, a Kettős magány, a költő- és művészkortársakhoz, emlékükre írt versek közül a Ferenczy Bénihez és a Borsos Miklóshoz szólók — ezek közül is különösképp a Szabó Lőrinc — az Egry Józsefhez irt Balatoni pásztor; s külön helyet foglal el a Vértanúk emlékezete, a Sirató meg az Egy költő halálára című három gyászvers ebben a kevés húrúnak tűnő, de mégis sok variációt ismerő költészetben. A Géniusz, a Bartók emlékének és szellemének szentelt nagy vers pedig joggal sorakozik Illyés és Juhász Ferenc Bartók-versei mellé. Az Emberi nyelven szonett-sora pedig (tulajdonképpen a Lassul a szél kötet kiegészített verscsoportja ez) kitágítja Keresztury témakörét: emberi sorsok, képek, gondolatok, hazafiság, becsület, az ötvenes évek politikai viszonyainak éleshangú megörökítése — mindez a szonett feszesszigorú formáiba ötvözve, mély humánummal, erkölcsi komolysággal átita- tottan. S ez a hang más verseiben is felbukkan: az Emberi szóval a túlkapásoktól az emberséget féltő soraiban, az Évfordulóra döbbent magány-érzetében, a Tegnap és holnap között nemescsengésű, klasszikus humánumot mai felelősség- tudattal egybefonó szakaszaiban. Ma, amikor ifjú költők harminc-negyven versből már kötetet állítanak össze, Keresztury Dezsőnek volt ereje, hogy harmincöt évet várjon ezzel a kötettel. Lassan beérő költő lenne, aki a horatiusi kilenc évre várna verseivel? Inkább maga is amolyan nem mellékes mellék- terméknek tekinti költészetét irodalom- történeti munkássága mellett. S ez a líra valóban nem mellékes termék. Nem törekszik a legújabb magyar és európai költészet látványosabb sikereire, költészete a szó nemes értelmében férfias, nyelve kivételesen tiszta, telt, mélyen magyar gyökerű, de az európai költészet áramába is bekapcsolódó. Lázak, elragadtatások, eksztázisok, végletek helyett kiérlelt., formában-nyelvben-gondolatban- érzésekben pontosan megfogalmazott és körvonalazott, változatos és gazdag költői világ tárul elénk az Emberi nyelven lapjain. Keresztury a szó kissé elfeledett érceimében költő: figyeli, regisztrálja, 141
