Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - Bakács Tibor: Tűnődés a vidék kultúrájáról
remek Szerelmes párja, Asszony gyermekkel, Napsütésben című grafikái, Kraj- csirovits Henrik monotypiái emelkednek ki a kiállítás anyagából. Lehetne több is? Igen, ha méltó — tehetségéhez méltó anyaggal szerepelne Barabás László. Cziráky Lajos, Tóvári-Tóth István, Sz. Egyed Emma, Lakatos József. Azokat a kereteket vizsgálva, melyekben szellemi életünk az utolsó évtizedekben kibontakozott, a klubok egyre fokozódó jelentőségét tapasztaljuk. A személyi kultusz időszakának bizalmatlanságát és az ellenforradalmat követő szellemi bénultság állapotát szinte magától értetődően a hasonló érdeklődésű emberek barátkozási vágya oldotta fel, megteremtve ezzel egy egészséges szellemi rétegződés lehetőségét. Anélkül, hogy le kívánnám becsülni bármilyen tiszteletreméltó emberi „hobby” létjogosultságát, mely például régi autómodell- és gyufacimkegyűjtögetők, tánckedvelők és színészfotók rajongóit tömöríti különféle szervezetekbe, azt hiszem, hogy jelentőségben messze kiemelkednek a kultúra ápolásának hol csendes, hol vitáktól hangos műhelyei, a művészklubok. Szinte közhelyszerűen ismert, hogy a magyar kultúra ápolásának az ügye a több évszázados függetlenségi harc során a nemzeti lét biztosításának egyik alapvető feltétele, egyben célkitűzése lett. A szocialista társadalom alapvetően megváltozott körülményei között új, de nem kisebb feladat előtt állunk. A ma nemzedékétől a történelem egykor azt fogja számon kérni, hogy mennyiben volt képes magába szívni a kor eszméit, folytatott-e vele termékeny dialógust, hozzájárult-e sajátos értékeivel a változó világ új arculatának kialakításához? (Ügy gondolom, hogy ezeknek a szavaknak mélységes valóságtartalma van. A Horthy-korszak szellemi élete például — általánosítva, eltekintve a legkiválóbb kivételtől — az önáltatás, a szűklátókörűség, a tartalom nélküli formák pózába meredt, semmire nem adott igaz választ, semmit nem oldott meg, mindent elkent és tudatosan hazug volt, míg egész rothadó hatalmi apparátusa a történelem szemétdombjára került.) Korunk eszméinek és egy-egy nemzet kulturális életének a dialógusában természetesen igen sok tényező, intézet és intézmény szerepet játszik. Ezek között sajátos, mással nem pótolható jelentősége lehet a művészkluboknak az alkotó tehetségek tömörítésével, szabad vitafórumok teremtésével, a művészetek iránt érdeklődők baráti körének a megszervezésével. Kétségtelen tény. hogy ma még nagy és egészségtelen különbség van Budapest és a vidék szellemi életének adottságai között. Ez nem szükségszerű. A gondolkodó és alkotó elme előtt álló feladatok a föld minden pontján, Moszkvában, New-Yorkban és az Űj Hebridák szigetén azonosak. Egyetlen embernek nincs a kultúrára elsőbbségi joga, mert meghatározott területen lakik. Ettől még senki nem lesz műveltebb vagy okosabb. Az érem másik oldala viszont azt mutatja, hogy nem mindenütt azonosak az ismeretszerzés és a tehetség kibontakoztatásának a keretei, a szellemi hatások megtermékenyítő ereje, az emberre ható környezet és légkör jellege, melyeknek a megválasztásában az egyénnek sokszor csupán korlátozott lehetősége van. Külföldi példák azt bizonyítják, hogy Z. Szabó László 122 Tűnődés a vidék kultúrájáról A veszprémi művészklub ürügyén
