Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - Z. Szabó László: Képek között
Dr. Tompa Kálmán képzőművészeti gyűjtemé ny e a Bakony Múzeumban Amikor belép a látogató a kiállítóterembe, hirtelen nem tudja, merre is nézzen. Az jut az eszébe: milyen gazdag is lehet egy élet, ha a művészet Szépsége és az élet Igazsága veszi minden pillanatban körül. Dr. Tompa Kálmán képzőművészeti gyűjteménye ezt a rajongást, igazolja. A kiállított 87 mű nemcsak több mint száz év magyar képzőművészetének keresztmetszete, hanem egyúttal legrangosabb alkotása is. A XIX. század nagy romantikus festői: Borsos József, Orlay-Petrich Soma, Barabás Miklós, Mészöly Géza vagy Telepy Károly képeitől kezdve mindenkivel találkozhatunk ezen a tárlaton. Székely Bertalan, Lotz Károly, Benczúr és Munkácsy képviseli a századvéget, s a huszadik századot mindenki, aki valamit is számított vagy számít korunk magyar művészetében. Csak a nevek felsorolása is hosszú sorokat tenne. Színek vibrálnak, formák játszanak vakító játékot ezen a kiállításon. Akár Ferenczy Béni remek szobrait nézzük, akár Borsos Miklós rézdomborítását vagy Szabó Lőrinc-plakettjét, Aba-Novák színekben tobzódó festményét, Egry József évezredes nyugalmat sugárzó Balatoni halászát, Gulácsy sejtelmes Eksztázisát. Csontváry Mostari hídját, Vajda Lajos Női fejét. Egy magángyűjtő anyaga ez a tárlat. Egy megszállott emberé, aki Hippokrá- tész kései utóda, aki amíg a test fájdalmait gyógyítja, a szépség jelenlevő képviselőivel a léleknek is orvosságot nyújt. Székesfehérvár — Észak dunántúli Képzőművészek — 19 6 5 Ez a második közös tárlat. A Csók Képtár kétszintes kiállítóhelyiségét öt megye — Fejér, Győr-Sopron, Komárom, Vas és Veszprém — harmincnégy művészének alkotása tölti meg. Kilencvenhat festmény, grafika, szobor, plakett, domborítás. Számra elegendő, megnyugtató a kép. De vajon kifejezi-e mindazt, ami az ország e szegletében művészetben és művészekben rejtezik? Ha csak a hirtelen történő névsorolvasást végzi el az ember az egyik meghitt sarokban, már akkor is olyan nevekre bukkan, mint a távollevő Bartha László, a tatai Dobroszláv Lajos, a pápai A. Tóth Sándor, a fiatal kitűnő R. Kiss Lenke. Azután a másik gondolat: de vegyes ez a tárlat kifejezési eszközeiben! Az ember hirtelen nem tudja, hova is érkezett. A századeleji naturalizmus, a lefestő iskola, az üres, kiégett realizmus, impresszionizmus és egy-két merészen kísérletező fiatal. Olyan gyorsan szegülnek a kérdések az embernek, választ sem talál rá egyhamar. No persze kissé az is zavar, hogy alig félórája még a Mun- kácsy-díjas Vilt Tibor remek gyűjteményes kiállítását élvezte, ahol éppen az nyűgözte le, hogy az emberi értelem a művészettel párosulva hogyan tud megújítani mindent, elsősorban hagyományos témát, a keresztény pietából miként formál modern szenvedést sugalló alkotást, Hamlet töprengéséből kortársi vívódást. Itt meg a vidékiség problémáia az, ami gúzsbaköt, sokszor a még jól ismert tájat is kisszerűvé változtatja. Ebből a nagy anyagból csak e<*yik-m^s'k tud kiemelkedni. Annyira súlyos az egymásra hatás, hogy jellegtelenné változtat ennek következtében művészi arcéleket, a kísérletezés olyan félénk, hogy legtöbbször évekkel elkésve anakronizmusként hat. Hogy mégis valami vigasztaló is lássék a tárlaton, Áron Nagy Lajos képeihez kell fordulni. Mintha önmagát újítaná meg. Az eddigi posztimpresszionista alkotásai után meglepetésként hatnak mostani művei. Tengerparti csendélete. Velencei nádvágókja, Balatoni hangulat című műve annak a nemes dunántúb hagyománynak és korszerűségnek folytatója, amelyik elsősorban Bemáth Aurél és Bartha László művészetében figyelhető meg. Kerti Károly Munkácsy-díjas 121
