Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - Heitler László: Borsos Miklós művészete
A tudat, az emlékezés megszűrte ezernyi élmény kőbe csiszolt általános érvényű, de a természeti tapasztalás elevenségét is magukban hordó megformálásai ezek a szobrok. Nagy biztonsággal játszik egyszerre két hangszeren: a tiszta plasztika és már-már romantikus vonatkozások ötvöződnek. Időtlen nyugalmat árasztó csiszolt tömbökhöz gyengéd remegéssel kapcsolódnak a címekben megjelölt fogalmak. A szobrászi tehetség önfegyelmező ereje teszi nyugodttá viszonyukat. Mi keltheti a művészben a mitológiai és bibliai témák kultuszát? Irodalmi élmények kiváltotta nosztalgia az antik világ vélt idillje után? A táj, a mondákat, ősi meséket idéző Tihany sejtelmes szépsége rezonál? Az Énekek éneke pásztoridillje valóban könnyen asszociálódhat a szép táj és emberei keltette érzelmekkel. Orfeusz, szirének, szentek, párkák és jelképes bikák világa sem eshet távol a hosszú ideje Tihanyban élő művész környezete sugallta élményeitől. Borsos Miklós maga faragja kőszobrait. Munkájához nem készít tervet, mintát, egyenesen a kőbe látja bele megformálandó figuráit. Helyesebb lenne talán a ..kiérzi” megjelölés, mert — úgy tűnik — a művész csak hozzásegíti az önként alakuló kőidomot valamely szellemi kapcsolatú alakzat felvételéhez. Nem csupán a felesleget hántja le — ahogy Michelangelo mondta —, hiszen gyakorta nem is kényszeríti rá akaratát a kőre, hanem — bizonyosan hosszas meditációval — megkeresi azt az utat, amely minimális beavatkozással juttat el a szobor megszületéséhez. A trouvaille, a talált forma hatása őt is megejti. A pattintás nyomán a kő eredeti színe, a csiszolást követően klasszikus alkotásokat idéző csillogó simasága, a megmunkálás sok fortélya olyan megjelenést ad a meglelt formáknak, idomoknak, mely a művészi alkotás rangjára iogeal pályázónak tünteti fel őket. Művészet-e ez? A rátalálás vagy az ilyenmérvű alakítás szellemi teljesítménye elég-e ahhoz, hogy alkotássá emelje ezeket a köveket? Hol van a határ? Hol kezdődik és meddig tart a szobrászat, a követ alakító ember művészete . . .? Az anyag megmunkálása nyomán megvesztegető szépségek tűnnek fel alkotásain. Olyan nagyszerű művön is, mint a Vénusz születése vagy a Hajnal címűn — de sok mást is említhetnék — a márvány természetes színének, erezetének szépsége is nagy szerephez jut. Pl. a rózsaszín-fehéres márvány halványkék erezetének futását a formák alakításánál ökonomikusán használja ki. Csak a kővel együtt érző művész képes olyan bravúrokra, mint Borsos, aki anélkül teszi ezt. hogy hivalkodóvá válnának szellemes megoldásai. Értékes jellemvonás ez manapság, mikor a faktúra, a felület kezelésének legrafináltabb módjaival kísérleteznek a művészek világszerte. A Sellő, Napozó, Szirénfej, Nő medailonnal, Leány kalappal, Lófej általánosabb jelentésű a portréknál (Babits Mihály, Szabó Lőrinc, Kassák Lajos, önarckép), de ugyanazon szellem szülöttei, mint az el vontabb, konkrét tárgyi vonatkozást nélkülöző művek. A portrék szuggesztív kifejezésű, hibátlan karakterű megformálása nincs ellentétben a Lighea vagy Torso plasztikájával. Egymást igazolva adják egy felelősséggel kutató-kereső szobrász művészetének képét. „Mert a művészet nem hiteles, tárgyilagos formákkal fejezi ki formai és tartalmi mondandóját, hanem átköltve, ami által nem hitelessé, hanem igazzá válik” — vallja Borsos Miklós, s ezzel kezünkbe adja az anatómiai formák önkényes megváltoztatásának elfogadható indokolását. Hogy ennek elfogadása ellenére mégis közelebb áll hozzánk az említett portrék, Egry, Demeter, Szirénfej és a Tihanyi pásztor világa, az következhet a hagyományos szobrászat remekein kialakult beállítottságunkból. Ám felvetődik a kérdés: a realista ábrázolás remekei keltette élményekkel versenyezhetnek-e a Sibilla Pannonica. Napbanéző, Hajnal és hasonló megformálású művek mesteri módon megmunkált ős-egyszerű formái? Ahogy a követ formálja a művész, úgy alakítja gondolatvilágát a kőben való gondolkodás, a kőtömb adta formák részletekben ezernyi változatot mutató, összességében mégis szűk körű világa. Ha kilépünk Borsos alkotásainak szellemi 118
