Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Z. Szalai Sándor: A láthatatlan író" dilemmája
sem enged, s Troa határában tömött erszényt nyújt át a tízgyermekes, jajveszékelő özvegynek: nevelje fel rajta a csöppségeket... A hun társadalom „erkölcsi fölénye” Gárdonyi ábrázolásában pontosan meghatározott: nem a „romlatlan idilli”, de ellentmondásaiban élő. Emberség és becstelenség, jóindulat és álnokság, önzés és önfeláldozás egyaránt előfordul itt, nemcsak az „el- parlagiasodott” Csáth családjában. Amit a rómaiak megvesztegethetőségével, kegyetlen civilizációjával szemben a hunok erényének — a „szabad fegyveresek” előnyének — tart Gárdonyi, arra ugyancsak fényt derít a regény cselekményében. A hunoknál nincs adó, nincs végrehajtó, nincs ügyvéd; a társadalmi rangok megszerzésében az egyéni rátermettség a döntő; a vagyon és rang nem örökölhető; a bűnösök felett a vének tanácsa ítélkezik. A törvényhozás demokratikus formái sem tűntek el teljesen; Attila csak szentesíti a törvényeket. Vajon mindez csak Gárdonyi romantikus „városgyűlöletének” tükröződése lenne? A görög olajkereskedőből lett hun „főúr” szavai ezek: „Ahol a fejedelem isten, ott a nép sorsa pokoli.” „Inkább vagyok itt (mármint a hunoknál) rab, hogysem nálatok, uram, főnemes” — feleli Zéta az őt kiváltani igyekvő római patríciusnak. De benne lappang A láthatatlan emberben Gárdonyi lélekben megőrzött Habsburg-ellenessége is. Rika királyné, Zéta rabszolgasága történetét hallván, így fakad ki: „Átkozott rablók! Mikor törjük már ki a kezükből a kormányt! Mikor jön az új rend a világra! Meddig késik még Atilla, hogy a nyakukra tápod jón!?” Zéta szenvedélyes vallomásából lehetetlen nem kihallani a száműzetésbe kényszerült író gondolatait: „Rab vagyok: nyársba húzathattok, keresztre feszíthettek, amikor akartok. De azt meg nem tilthatja nekem semmi hatalom, hogy azt ne álmodjam, amit álmodom ...” A századforduló önáltató nemzetkultuszával szemben, a függetlenségi küzdelmek értelmét megvilágító Dávidkáné és Egri csillagok után így lett A láthatatlan ember is Gárdonyi demokratizmusának újabb bizonysága. Az első színművek — A bor és az Annuska — kedvező fogadtatásán felbuzdulva készítette el Gárdonyi A láthatatlan ember színpadi változatát. „Zajos hatása a darabnak nem volt és nem is lehetett” — írta a bemutatóról a Budapesti Hírlap színházi tudósítója. A kortársi kritika szerint a december 17-i előadás hangulatát eleve befolyásolta a karácsony előtti pangás: „szokatlan időben, vasárnap este adták először” azzal az óvatos megjegyzéssel, majdnem lebeszéléssel, hogy a közönség ne várjon többet, mint amit egy „színpadra tett regénytől” remélni lehet. A színházi felkészülésre már a mű elfogadása körüli huzavona rányomta a bélyegét. A dráma szövegét 1903 őszén küldte meg írója a Nemzeti Színház akkori igazgatójának, Somló Sándornak, a döntés azonban — a vélemények megoszlása miatt — csak két év múlva született meg. A premier előtt két nappal Márkus Emíliától visszavették s másnak adták az egyik női főszerepet. Ráadásul a bemutatón, az átvonulási jelenetnél, Attila lova megmakacsolta magát, prüszkölt-toporzékolt, s egy tapodtat se mozdult. A hun nagyvezér kényszerű leszállása a lóról — az „áthidaló” üdvrivalgással — csak az olcsó teátrálitás benyomását kelthette a nézőben. A Zéta előadásai iránt egyre csökkenő érdeklődés fő okait mégsem ezekben a körülményekben kell keresnünk. A dráma amúgyis meglevő fogyatékosságait a válogatott színészi gárda mégoly kitűnő játéka sem ellensúlyozhatta. (Zétát. Pethes Imre, Emőkét Török Irma, Csáth főurat Szacsvay, Dsidsiát Ligeti Juliska alakította, de az epizódszerepekben is olyan kiválóságok léptek fel, mint Jászai Mari, Gabányi és Rózsahegyi.) Maga a kor — a két római birodalom mérkőzése a hunokkal, a népek asszimilációja, a történelem megrázkódtatásai alatt formálódó egyéniségek kiszámíthatatlan sorsa a rendkívüli és mindennapi események kölcsönhatásában — sokféle lehetőséget kínál a drámaírónak. Ezek a nagyszerű lehetőségek azonban mind megtörnek Zéta jellemén, pedig Gárdonyi nemegyszer ötletes és poétikus fordulatokkal, látványos tömegjelenetekkel lepi meg a nézőt. Zétából épp a drámai hősök kitartó szenvedélyessége és kezdeményező szerepe 111
