Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Hegedűs András: Gárdonyi Géza győri évei
Nem tehettem hát egyebet, mint hogy némi szelídítéssel átírtam ezeket a kifogásolt pontokat is. S ha kedves olvasóink még így is fennakadnának benne, okozzák érte a keleti felfogást és öreg barátomat, kinek azonban az esetleges elismerést is szívesen átengedem.” Ezek voltak azok a munkák, amelyekre Gárdonyi későbbi vallomása vonatkozik: „Körülményeim olyanok voltak, hogy el kellett veszítenem hivatásomnak ösztönszerű tudatát is.” Ennél mélyebbre már nem is süllyedhetett volna Gárdonyi Géza! Ebben az irodalomalatti pocsolyában, elnyeléssel fenyegető ingoványbán végérvényesen elveszhetett volna! Tévedésnek, eltévelyedésnek nevezte maga is később ezeket az írásokat! Ezek ismeretében értjük meg önvallomásának keserű igazságát: „Hajós voltam, akinek harmincötévig kellett haladnia iránytű nélkül. Csak hányódtam, süllyedeztem, ide-oda terelődtem a folytonos ködben, nem tudva, hova jutok. De azért mentem, haladtam, irányozgattam magamat ösztönszerűleg, mint a madár, mikor haza indul térkép nélkül Afrikából.” A kiemelkedést, a továbbjutást elsősorban társadalmi élményei biztosították. Gárdonyi tanítói tevékenysége idején keserű tapasztalatokat szerzett. Ekkor ismerte meg igazán a néptanító és a nép minden ellenségét. Az ekkor gyűjtött élmények nem engedték, hogy Győrött teljesen eltompítsa látását az újságírói robot szürke, nehéz köde és a polgári ízlésű közönség hamis görögtüze. Ezek a társadalmi sebek nem tűrték, hogy Győrött csak sekélyes humor, pajzán anekdoták seregei jenek tolla alá, ezek követelték a keserű vádat, az ostorozó szatírát is! Ezért nem lett csak robot a győri évek munkája, hanem a néptanítók felrázására kiadott Tanítóbaráttál szolgálat is, nemes, emberi, írói tett is!3 Ennek az ösztönszerű útkeresésnek, önmagával szembeni elégedetlenségnek bizonyítéka az a törekvése is, hogy necsak győri, hanem pesti lapokban is jelenjenek meg írásai, sőt az a kísérlete is, hogy véglegesen a fővárosba telepedjék le. Nem akart megrekedni a vidéki lapok szintjén! Mintha csak önvallomás lenne erről az időről a későbbi évek e megállapítása: „Akik... csak a dicsőség hiú fényében törik magukat, azok is találnak teret: a vidéki hírlapok tárcáiban és egyleti felolvasásokban. Nekik ez is elég, mert csak tündökölni akarnak és nem használni.” A nyugtalan, egvre többre, magasabbra, törő írói ambíció késztette arra is, hogy szinte minden műfajjal kísérletezzék már itt Győrött is.4 A magasabbra törekvést, az írói értékek megközelítése iránti ambíciót leginkább az jelezte, hogy Gárdonyi gvőri munkásságában észrevehetően megtaláljuk a köny- nyebben kezelhető formáktól az igényesebb műfajokig jutás vágyát. S ekkor tűnnek fel a gvőri zsengék között az igazi Gárdonyira utaló jellegzetességek is. Törekedett arra, hogy a vázlatos, kevésbé komponált tárcákon túllépjen az elmélyültebb jellemábrázolást és a végiggondoltabb cselekménvbonvolítást igénylő novellák felé. Ennek a vállalkozásnak lett az eredménye az Árva lepény, A Pista gyerek titka és az Eay névtanító utolsó órája is. Az álmodozó szerelem és a Cyprián című regények közötti különbség is jelzi igényességét, finomodó művészetét. JEGYZETEK 1. Az életrajzi adatokat - több kiegészítéssel - Gárdonyi József: Az élő Gárdonyi című művéből, vettem. Dante, 1934. 1. k. 2. Gvulai Pál: Ffirlanjainkról. (Felolvasta a Kisfaludy Társaság 1895. február 10-i közgyűlésén.) Emlékbeszédek II. k. 3. Gárdonyi Géza Tanítóbarát című folyóiratának, Gárdonyinak az oktatásügy, a kultúrpolitika terén kifejtett radikális nézeteinek elemzését Gárdonyi, a néptanító című könyvem tartalmazza. Tankönyvkiadó, 1962. 71—115. 1. 4. A Győrött írt verseivel és színpadi műveivel itt nem foglalkozom a korlátolt terjedelem miatt. Költeményeiben fel-felcsillan a népies, népdalszerző hang, színpadi alkotásai értéktelen kísérletezések. 5. Futó Jenő: Gárdonyi Gáza. Hódmezővásárhely, 1930. 30. 1. 6. Rezek Román. Álmodozó szerelem. Nemzeti üjság, 1923. évi. 249. sz. 105
