Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)

1965 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Hegedűs András: Gárdonyi Géza győri évei

nyező: szegénysége és ekkori irodalmi, esztétikai szemlélete is olyan alkotások létrehozására és megjelentetésére kényszerítette, amelyekről később csak nagy szégyenkezéssel tudott nyilatkozni.

A vidéki újságírói fizetés ebben az időben szegényes megélhetést biztosított. Amikor Gárdonyi 1887 nyarán, rövid pesti tartózkodása után felkereste Szávay Gyulát, a Győri Hírlap szerkesztőjét és — Gárdonyi József közlése szerint — 1300 forint évi fizetési ajánlatot kapott a szerkesztőtől, ez az összeg olyan ígéretesnek és csábítónak tűnt Gárdonyi előtt, hogy Pestről azonnal ismét Győrbe költözött. Azonban néhány hónap múlva ez a kedvező anyagi helyzet megszűnt, fizetése egyre apadozott. Nem a szerződés határozta meg ekkor az újságíró fizetését, hanem az előfizetők ingadozó száma. A Tanítóbarát szerkesztése pedig nem jelenthetett anyagi előnyt számára. Többször kijelentette, hogy a szegény néptanítók miatt minimális összegben állapította meg az előfizetési díjat. Ö nem a néptanítókból, hanem a néptanítókért élt. Ez a szűkös kereseti lehetőség késztette az újságírás mellett arra is, hogy necsak igényesebb írásait gyűjtse kötetkékbe (Az árva legény. A Pista gyerek titka című elbeszélésre és a Cyprián című kisregényre gondolok), hanem a Szerelmes történetek, A szépség titkai, a Száz novella című selejtes kötetekkel is a közönség elé lépjen

Gárdonyi ekkori esztétikai szemlélete is hozzájárult ezeknek a tartalmi és művészi szempontból értéktelen írásoknak kötetbe gyűjtéséhez és megjelentetéséhez. Ügy kezdett állandó jelleggel, tervszerűen írni, hogy lényegében irodalmi iskolázottsággal nem is rendelkezett. Olyan iskolatípusban, a tanítóképzőben szerezte oklevelét a XIX. század második felében, ahol az általános műveltség morzsáit is alig rakták a tanulók elé, s ráadásul Egerben még olyan irodalomtanára is volt Répásy János személyében, aki inkább tetszelgett a diákok előtt, mint komoly elmélyültséggel tanított, aki a maga írásaira öntelten hivatkozva inkább inspirált dilettantizmusba, mint felelősségteljes írásra. Tanítói tevékenysége idején Karádon, Devecseren, Sárvárott, Dabronyban, ezekben az isten háta mögötti falvakban olvasgatott ugyan alkalmi könyvtárak polcairól szedve le a könyveket, de ez kevés is volt, rendszeres és tervszerű sem lehetett; azt kellett olvasnia, ami a főtanító szekrényében megtalálható volt. Különben is — s ezt ő maga írja tanítótársainak saját tanítói érveire gondolva a Tanítóbarátban — hogyan lehet a tanítótól azt várni, hogy művelődjék, amikor ezer ág tépi, a fizetés a betevő falatot sem biztosítja, s amíg agya a tudomány iránt érdeklődne, kezével fizetést pótló kenyérkereseti munkát kell végeznie. A győri hírlapírói évek sem voltak gyümölcsöző hatással írói fejlődésére. Mindenesetre kulturáltabb környezetbe került, de Győrött egyik lapnál sem találkozott igazán írói hajlamú emberrel, s ezért van az, hogy ízlését itt is inkább rontották, mint csiszolták. A korabeli magyar irodalomban — könyvek és újságok révén — úgy-ahogy tájékozódott. Mesterének Jókait tartotta, de kellő iskolázottság, vértezett esztétikai ízlés híján nem érthette meg művei igazi lényegét, s ezért ekkor szélsőségeit, romantikájának bizarr, különös jegyeit utánozta csupán. Egy-egy alak anekdotikus rajza Mikszáthra utal. humora pedig Sipuluszra emlékeztet. Ezek után érthető, hogy győri tartózkodása idején ezt a lapos, emelkedettség nélküli elvet vallotta: „Fiatal koromban a humorban találtam a legfőbb irodalmi kvalitást. Azt hittem, hogy a humor minden, és írtam burleszk históriákat. . . Aztán az ellenkező végletbe estem... és rémhistóriákat ■'rtam."

Sorjáznak is a burleszk történetek a győri lapok tárcarovataiban és a főleg ezekből összeállított Szerelmes történetek és a Száz novella című kötetekben. A pettogá- nyok szerelmében a bolhák szerelmének terjedelmes leírását, Az éjfél titkaiból-ban egy fiatal gróf éjszakai felsülésének bemutatását, az Adómban az első emberpár szerelmének csiklandós, érzéki rajzát kapjuk. Amennyire erős és nyers komikum nyilvánul meg ezekben a burleszk történetekben, legalább annyi a fantasztikusan borzalmas és hihetetlen a rémhistóriákban. A Hóhér álmában rikító színekkel festi a francia forradalom párizsi hóhérának öngyilkossága előtti éjszakáját. A holtat kötő eskü ben — egy filozófus halála után — éjfélkor „irtózatos nagy fekete medve” alakjában megjelenik barátja szobájában, s „erős, velőt-rendítő hangon” nyilatkozik túlvilági tapasztalatairól. Nem kell tovább sorakoztatnom sem a burleszk történeteket, sem a

103