Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 3. szám - Csikós József: A hangos rendcsinálóknak (vers) - Cserhát József: Ősz elé (vers)
Csikós József: A HANGOS RENDCSINÁLÓKNAK Mit értenek a teljes tisztasághoz, a szívek veréséhez a hangos rendcsinálók? Anyám minden szava halk volt — mint csészében a kanál hogyha koppan — mikor teám keverte, s a tiszta rend kongatta szívem egyenletesen. Tanuljátok meg egyszerűen és nyersen látni a világot, s vezessetek minket útmutatók és jelentések nélkül munkára, szerelemre. Emléket lombozzon, mint az ág, a múlt, s a szelíd öntudat lényegbeli rendje kivirágzik. De: senkise feledje el, honnan jött, s milyen út vezet a legszigorúbb tisztaságig. Cseihát József: ŐSZ ELÉ Őszi levelek — milliószám ülnek bennem az ágak polcán — mind-mind merészek, fölviharzók, mintha kigyulladt fészekaljból röppennének nekihevülve — szanaszét — a végtelen űrbe. — Szívem, ha te is velük szálltál, lobogd vissza, milyen világtáj rántott magához? Melyik pillanat ejtett el a roppant ég alatt; az-e, mikor a pilóta ernyőjét föl se csatolta, mikor utolszor szakadt a láng az omló polctól? Ami fent volt, alulra pereg, elrugtatott a szöcslcesereg, szellők dudorásznak; mindent, ami egy nyarat élt át, a piros és sárga rakéták, zuhatagként rázza az ősz, s nekiveri a kapurácsnak. Látogató volt minden őszöm és most most megint egy ősz jön, megint egy új lombjahullt vendég veri föl bennem a dombok csendjét — keze a fürt-csengőkön. 55
