Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)

1965 / 3. szám - Farkas Imre: Meztelenül esőben (elbeszélés)

— Ha leszáll. Egy állítás szerint az önként vállalt bűnhődés kísérlet a tökéletesedésre.

Töprengve nézi a hegyoldalnak támaszkodó fénylő felhőugart.

— Jó, ha valaki ennyire bizonyos a dolgában.

— Nem bizonyos vagyok, nyugodt.

Zümmögés tölti meg a kocsit. Az egyik fiú szarvast látott elvillanni a fák között, széttárt karjával mutatja, „ekkora agancsa volt”; valaki elmerülten, mintha maga sem tudna róla, énekel; Feri a törülközőjét teregeti, minden gondja, hogy a nehéz vizes ruha szomszédja fejére hulljon; János kabátja mögé bújva gondolkozik; Kati és Miklós csendesen beszélgetnek; a sofőr a „Szemetest” fütyüli.

— Az úton megbántottam — hajolok Hildához.

— Nehogy bocsánatot kérjen! Akinek megbocsátanak, megharagszik.

— Legalább ez ne volna itt — mutatok a karcolásra.

— Emlék. Nem akarom, hogy elmúljon — mondja, s mintha őrizni akarná, rászorítja a tenyerét.

— Odalessenek! — mutat előre a sofőr.

Ritkul az erdő, a vadkörtefák meg a vörösfenyők között feltűnik Hármaskút.

Zágon Bertalan: Erfurt

54