Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 3. szám - Perczel A. Károly: Erdő (regényrészlet)
teljes és méltóságteljes férfihoz tartozik, aki mellette áll s néha, mintegy éreztetve önkéntelenül is a tulajdonjog mámorát, rá-ráteszi a kezét a vállára. Zoltán, amíg a róka megnyúzásához és felboncolásához hozzákezdtek, érdeklődve sündörgött körülöttük, mint aki nem tudja leküzdeni kíváncsiságát, s előbb Hegedűs Gábort, aztán Violát vette szemügyre. Nézte őket kissé alattomban, hogy meg ne érezzék tekintetét, mely bizonyára vad erőket lövellt szerte, mert valóban nem volt mindennapi az a szenvedély, mely a fiatalembert áthatotta már hosszú ideje, majd egy éve, hogy most szemtől szembe álljon a képzeletnél is igézőbb valósággal. A férfi, bármennyire fájt is ezt most leszögeznie, megnyerő külsejű, magas, erőteljes, nyugodt s biztonságot árasztó egyéniség volt. Hajába még egyetlen ősz szálacska sem vegyült, gesztenyebarna volt, arca markáns, kemény s két mély barázda futott rajta végig kétoldalt. Az orra nyerge erősen bemélyült s enyhe görbülettel púposodott előre, de inkább határozottan, mint ragadozó jelleggel, aminthogy széles, előre ugró álla keménységét is középütt egy kis vályú lágyította, feloldva azt a gyanút, hogy Hegedűs Gábor erőszakos természetű. Inkább férfias jelenség volt, s meg lehetett róla állapítani, hogy ő az a személy, akinek hím mivoltát a nők megérzik, s ha szorongnak is tőle, mert a támadó erő sugárzik belőle, viszont igénylik is, s teljes önfeledkezéssel adják át neki magukat. Zoltán a maga érzelmét teljesen esélytelennek tartotta e percben, nézte az asztalon heverő rókát, de közben a teljes reménytelenség keserítette. Ezzel a férfival 5 nem veheti fel a versenyt, különösen, hogy azt is tudja már róla, hogy nem elvadult erdei ember, aki végzi kemény munkáját és közben nagyokat iszik, hanem érdeklődő, finom elme is, aki járatja a szakfolyóiratokat, bővíti ismereteit, s ha néha az erdőmérnökök kiszállnak, hogy munkáját ellenőrizzék, vele mindig mint egyenrangú féllel tárgyalnak, nemcsak azért, mert elég idős is hozzá, hanem mert valóban alig tud kevesebbet náluk. A vadász, amíg elővette a vadászkését s az élét próbálgatta, bőbeszédűen fecsegett: — Tudtam, hogy arra vált ki a rókaszuka, már figyelem napok óta. Azt is tudtam, hogy ilyentájt indul portyára, s a róka pontos, mint az óra. Tavaly egyet déli harangszókor lőttem. Minden nap akkor bújt elő a kotorékból. — Aztán egy éles késsel fölmetszette a róka ágyékát s végighasította puha málját. Megnyílt belső részei ezüstösen csillogtak. Akkor beleszúrt a hasába, fólvágta s kiemelte a gyomrát. — Meglátjuk mindjárt, mit evett a koma. — Amint a gyomrát szétfejtette, emészthetetlen toll- és szőrcsomók, apró csontok fordultak ki belőle. S valami nagyobb, szaruszerű maradék, nagy lakoma félig már elkoptatott, felőrölt emléke. — Ehol e! — kiáltott föl Ambrus Péter s alaposan szemügyre véve a szarudarabkát, bosszúsan állapította meg. — Őzpata ez kérem, gidáé. Mert ez gálád állat, azt sem kíméli. — Aztán valamivel engedékenyebben fűzte hozzá: — Az igaz, hogy az egeret is irtja, mégpedig alaposan. — Egy pillanatig habozva, kérdőn nézett Hegedűs Gáborra. — Nos, mit csináljak vele? — Nyúzd meg most már, Péter — szólt a főerdész érces, komoly hangon. Zoltán most hallotta őt először megszólalni, s tempós, majdnem kényelmes hanglejtéséből arra következtetett, hogy általában kevésbeszédű ember lehet. Igaz, hogy Viola se nagyon kotnyeleskedett, s csak egy-egy halk, sajnálkozó vagy csodálkozó indulatszóval vagy mozdulattal kísérte a rókanyúzás eseményeit. — De le kell vágnom az orra hegyét, ha meg akarom kapni érte a nagy jutalmat — magyarázkodott kissé gunyorosan a vadász. — Egy rókáért huszonöt forint jár. Jól jön az a kis pénz. — A fejét neked adom — legyintett Hegedűs. — A bőre meg jó lesz itthon valamire. Ambrus erre tüstént lekanyarította a róka fekete orrahegvét. Zoltán nem állhatta meg, hogy meg ne kérdezze tőle: — Ezt kell beszolgáltatni? — Ezt. Pár nap múlva megszárad. — Aztán mesteri ügyességgel kezdte nyúzni a rókát. Hosszú ideig csak a farkával veszkődött, amíg az egyre vékonyodó, sikos 24
