Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 1. szám - Szentiványi Kálmán: Férfiak egymás közt (elbeszélés)
SZIiNTIVÁNYI KÁLMÁN: FÉRFIAK EGYMÁS KÖZT Az őszülő, lódenkabátos férfi szuszogott az óbudai ház harmadik emeletén. Letörölgette halántéka hideg verejtékét, kifordult a vasrácsos folyosóra, s mint vezényszóra ránduló katona, megtorpant, befordult a hatodik ajtónál. Meredten bámulta a fehér névtáblát: „Szebeni Géza.” Ö készítette fiatal házas korukban, de akkor Üjpesten az anyósék házában laktak, nem tehette ki az ajtóra, hiszen még hangosan lépni sem lehetett. Ügy látszik, ide hozta az asszony a táblát, utána van karcolva: „né”. Ezt sokáig bámulta. Aztán észrevette, hogy a szomszéd ablakon kileskel egy boglyasfejű asszonyság, hát rátenyerelt a csengőre. A fia nyitott ajtót. Kis hökkenéssel nézte, utolsó találkozásuk óta nagyot nyúlt megint a tizenhat éves kamasz, modern frizurája van és kondulóan mély, elfúló hangja: — Csókolom apa.. . Gyere be, vártalak. — Sután félreállt a szőke, hosszúkarú fiú s egészen kitárta az ajtót. Szebeni bizonytalan lépésekkel indult a csöpp előszobában, az ismeretlen lakásban. A fogason felesége holmija — szélről a régi barna kabát. Orrában felrémlik a jól isméid; asszonyi illat, ezt nem mosta el a külön töltött hét év sem. Magabiztosan lépkedett a fia előtt. Nagy és szépen berendezett szobában álltak meg. A sarokban kis asztal, rajta gimnazista könyvek és rádióalkatrészek. — A múltkor száz forintot költöttéi apa a cukrászdában ... Ez felesleges, jobb, ha itt találkozunk. Tudod ... inkább ... sokba kerül az iskola, ötnapos kirándulásra megyünk, az maga háromszázötven. .. Anya kevesebbet keres, mióta esti egyetemre jár ... — Mit csinál? — Jogot tanul. Az üzem küldte... De nem dolgozhat éjjeli műszakban, ott kellett hagynia a brigádot. — A fiú úgy beszélt a család dolgairól, mint egy férfi. — Mondta, hogy kérj tőlem több pénzt? — Szebeni gyanakodva hunyorgott, kényelmetlenül ült a karosszékben. — Megtiltotta, hogy szóljak, ismerheted anyát. Szebeni tétován körülnézett. — Szóval... mégis otthagytátok az öregeket? A fiú bólintott. Zavartan rakosgatta könyveit. — Elengedték anyádat? A fiú megrándította keszeg vállát. — A leválasztásra kölcsönt vett fel anya a gyárban. A bútor is részletté van ... Nehéz nekünk, de jobb itt. Szebeni mérgesen bólogatott, a függönyt nézte, az ismerős volt. — Tudod apa... A konyhát még nem láttad, van ott egy benyíló, ott alszom, olyan, mint egy külön szoba... csudára megfelel nekem. A férfi szeme megfájdult a meredt nézelődéstől, könnyezett, de ezt restellte.
