Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)

1965 / 2. szám - HAZAI JEGYZETEK - Kuntár Lajos: A művelődés Nemeskeresztúron

Megyénkben, de országosan is, még megoldatlan a művelődési otthonok társadalmi vezetőségének működtetése. Sok igazgató nem ismerte még fel a társadalmi összefogásban rejlő nagy lehetőségeket. A rendeletnek, amely kimondja, hogy minden művelődési otthonban társadalmi vezetőséget kell létrehozni, általában eleget tesznek, a működtetésüket azonban elhanyagolják. Lépten-nyo- mon tapasztaljuk, hogy meghatározott feladat és hatókör nélkül a legjobb szándékú tagok is tétlenné válnak, nem tudják miben és hogyan segítsék a művelődési otthon munkáját. Kiadványok, cikkek, számtalan előadás s nem kevés tapasztalatcsere próbálja meggyőzni az igazgatókat, hogy támaszkodjanak folyamatosan a társadalmi vezetőségükre, működtessék eleven szervezetként. A jelenlegi helyzet tehát nem kielégítő, próbálunk változtatni rajta. Nem könnyű feladat. Pedig milyen nagy lehetőségek rejlenek a társadalomra való támaszkodásban! Ezt a nemeskereszturi példa is igazolja. Gyarmathy Miklós órahosszat sorolja egyfolytában az egyes tagok tevékenységét, az egész vezetőség szervezett ügyködését. Végül sommázza véleményét:

— Hinni kell az emberekben és olyan feladatokkal terhelni, amelyeket megtudnak oldani és szívesen is teszik azt!

Gyarmathy Miklós eszerint cselekszik. Hisz az emberekben, s mivel jól ismeri falujának minden lakóját, pontosan tudja kitől, mit várhat. 1938 óta lakik és tanít a faluban. Két generációt nevelt a jóra, nemesre. Mint jó pedagógus nem szűkíti le nevelői tevékenységét az iskolára: működésétől kezdve kötelességének tartja az abból kikerültek — a felnőttek — művelődésével való törődést.

— Nem igazi pedagógus, akit nem érdekel, hogyan kel ki és sarjad az általa vetett mag. A felkeltett tudásszomj kielégítése szoros tartozéka a pedagógus munkának. Én legalábbis ezt vallom, ezért vagyok majdnem 30 éve népművelő.

E pár mondatba sűrített hittevés az alapja Gyarmathy Miklós munkájának. A tények — a látott és tapasztalt eredmények — bizonyítják, hogy mindez nem szólam, frázis, hanem valóság, mondhatnám, életprogram, melynek forrása a határtalan emberszeretet. A művelődő és szórakozó emberek szolgálata. A cseperedő gyerekektől a megfáradt öregekig. Szép feladat, magasztos hivatás: szebbé, tartalmasabbá tenni a mások életét. Ez a népművelés. Sokan végzik, de nem elegen. Különösen nem olyan szinten, amilyenen a nemeskereszturi igazgató teszi.

Az utóbbi időben egyre több folyóiratunk közöl népműveléssel foglalkozó cikkeket. Jó és örvendetes dolog, hogy a népművelés beleágyazódik a közérdeklődésbe. Az elmélet és a gyakorlat sok oldalú megvilágítása hozzájárul a problémák megoldásához, segíti a korszerű népművelés kibontakoztatását. Mert most ez a legégetőbb kérdés. Az anyagi és a tárgyi feltételek általában adottak. A célszerűség terén azonban még sok a megoldandó kérdés. Az anyagi ráfordítások és az eredmények nem mindenütt vannak egyensúlyban. Leginkább a művelődési otthon munkájától függően alakul a népművelési munka. Ma már nehezen vitatható tény, hogy a művelődési otthonok a központjai egy-egy falu művelődési életének. Ezeket kell tehát alkalmassá tenni a megfelelő működésre, s akkor a népművelési munka eredményessége fokozódik. Nagyon fontos az elméleti kérdések tisztázása, de a gyakorló népművelők a művelődési otthonok kérdését is napirendre tűzik. Ezt teszem én is, amikor vizsgálom a nemeskereszturi művelődési otthon tevékenységét.

116