Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)

1965 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Szabó Miklós: Európa és a kelte irodalmi hagyomány

tenni a kelta hagyatékot, hogy a tulajdonképpeni kvalitásokról, azt mondhatjuk, tudomása sem volt. A mulasztást többé-kevésbé a XIX. sz. vége óta pótolják. Hazánk sajnos nem tartozik az első vonalba, és máig sem történt igazi áttörés a kelta irodalmak megismertetése terén. Benedek Marcell Irodalmi lexikonénak (Sohmidt József írta az idevonatkozó cikkeket) és Szerb Antal Világirodalomtörténetének néhány során kívül szinte semmit sem találunk.

Jellemző, hogy az 1960-ban megjelent középkori angol költemény a „Sir Gawain és a zöld lovag” utószava szerint a mű közvetlen forrásai, jelentése nem állapíthatók meg. Holott az ó-ír irodalom alapján világos, hogy az ulsteri mondakör legnagyobb hőséhez, Cuchulainn-hoz kapcsolódó elbeszélések egyike volt az előkép, melynek ismeretében a mű szimbolikája is többé-kevésbé megmagyarázható.

II.

A kelta népek középkori irodalmai közül az ír és a walesi a legjelentősebb. A Man szigeti és a corn jelentéktelen, a breton pedig nagyrészt nem maradt ránk. Világirodalmi jelentőségét a közép-francia breton regény őrzi. A skót irodalom nagy korszaka már a XVII—XVIII. sz.-ra esik.

Azt, hogy a rendkívül terjedelmes ó-ír irodalom ránkmaradt, a korai ír egyházszervezetnek köszönhetjük, amely sajátos kompromisszumot kötött a törzsi-nemzetségi társadalommal. A szerzetesek közé pogány énekesek is bekerülhettek, akik hivatásuknak megfelelően fejből tudtak nagyon sok epikus művet. A későbbi lejegyzés számára ez nyújtotta az objektív lehetőséget. A VIII. sz. vallásos tematikájú prózája után a XI. sz. folyamán születik meg az ír nemzeti irodalom. A lejegyzések lélektani hátterében jogosan láthatjuk a viking hódítókkal szembeni szellemi ellenállást. Mindenesetre az is érdekes, hogy a pogány mondákat jelentéktelen szövegváltoztatásokkal írták le, legfeljebb sajátos kronológiai érzékkel Jézus életéhez viszonyították a történéseket. Ez olyan mentalitást tükröz, amely a mítoszok mögött történeti hagyományt érez, azaz a történeti hagyományt mitikusan fogja fel.

Előfordul azonban, hogy a pontosan leírt monda végére, vallási okokból, szükségesnek tartanak kétkedő megjegyzéseket függeszteni, mint ezt pl. egy XII. sz.-ban élt barát tette:

„Én, aki ezt a történetet, vagy talán inkább mesét leírtam, kétségbevonok ebben a történetben, vagy mesében bizonyos dolgokat, mert részben költött démonok, részben poétikus képek vannak benn, melyek közül az egyik igaz, a másik nem, sőt némelyik csak a balgákat gyönyörködtetheti.”

A barátok írófülkéiben a kelta nemzeti eposz kapta meg írásos formáját. Az eredmény egyedülálló: ez a nép prózában alkotta meg eposzát, melyet csak akkor élénkítenek versbetétek, ha a cselekmény izgalmas fordulatot vesz, vagy ha heves párbeszéd folyik a hősök között. Szervetlenebbül beleillesztve siratóénekeket, varázsszövegeket stb. találhatunk.

A fennmaradt anyag két nagy mondakörre bontható. Az egyik a mitológiai, a másik a hős- és királymondakör.

Az előbbi legfontosabb emléke a „Hódítások könyve”, amely Írország mitikus őskorát tartalmazza. Az írek számára ez mindazon időket jelentette, amelyek a kelta törzsek bejövetele előtt teltek el, amikor szerintük olyan lények éltek, és olyan események zajlottak le, amelyeknek ma már nincs hasonmásuk. Különös világ ez, amelynek tér- és időviszonyai mások, mint a miénké. Hat faj fordult meg Írország földjén, egymást szörnyű csatákkal váltották le, de mind104