Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Petrován Oszkár: A pszichológiai szemléleti mód érvénesítése az irodalmi értékelésben
L.iebermann Lucy: Vegetatív (szomatikus) tünetekkel kísért személyiségzavarok gyermekkorban. “• Magyar Pszichológiai Szemle, 1962. 2. sz. 129-149. 1. - Gelléri Andor Endre: Szomjas inasok, Bp. 1933. — Gelléri Andor Endre: Kikötő, Bp. é. n. — Gelléri Andor Endre: Egy önérzet története, Bp. 1957. — Gelléri Andor Endre: összegyűjtött novellái, I—II. Sötér István előszavával, Bp. 1964.- Gelléri Andor Endre: Keserű fény, Moldova György előszavával, Bp. 1960. - Gelléri Andor Endre: Varázsló, segíts, Ungvári Tamás előszavával, Bp. 1959. - Gelléri Andor Endre: Ház a telepein, Ungvári Tamás bevezetőjével, Bp. 1955. Gelléri Andor Endre: A szállítóknál, Kardos László bev. tanulmányával, Bp. é. n. — Halász Gábor: Gelléri A. E.-ről. = Nyugat, 1934. I. 325—328. 1. — Hellpach, Willy: Grundriss der Religionspsychológie, Stuttgart, 1951. — Hellpach, Willy: Sozialpsychologie, Stuttgart, 1953. - Illés Endre: A szomjas inasoktól a Hold uccáig. = Nyugat, 1935. 331—333. 1. — Janovics András: Hold ucca. = Erdélyi Helikon, 1935. 8. sz. 626—627. 1. — Kardos László: Gelléri A. E. novellái. = Nyugat, 1936. I. 64-66. 1. — Komlós Aladár: A nagymosoda. « Nyugat, 1931. 620-621. 1. - Kosztolányi Dezső: Gelléri Andor Endre. -•= Nyugat, 1933. 487-489. 1. — P. Liebermann Lucy: Pubertáskori érzelmi katasztrófa. MTA. Pszichológiai Tanulmányok. Bp. 1961. 3. köt. 719—727. 1. — Sz. Lódi Gabriella: Gelléri Andor Endre. = Irodalomtörténeti Közi. 1954. 4. sz. — Marconnay Tibor: Gelléri: Kikötő. = Protestáns Szemle, 1936. 6. sz. 303—305. 1. — Németh László: Három elbeszélő. = Tanú, 1933. 4. sz. — Nyirő Gyula: Psychiátria. Bp. 1962. — Vas István: Válasz. 1936. — Várhonyi Nándor: Az újabb magyar irodalom története, Bp. 1940. 539—540. 1. — Várhonyi Nándor: Gelléri két levele. = Életünk, 1965. I. köt. — Vita Zsigmond: Szomjas inasok. = Erdélyi Helikon, 1934. 1. sz. 69—70. 1. PETROVÁN OSZKÁR A pszichológiai szemléleti mód érvényesülésének igénye az irodalmi értékelésben Hatalmas évfordulók irodalmi megemlékezései forogtak közkézen a közelmúltban. Dante, Shakespeare, Madách, Vajda életműve, művészi személyisége vagy egyes munkái kerültek ismét aktualitás erejével olvasók és kritikusok, műkedvelők és műértők vizsgálatának gyújtópontjába. Az évfordulók kényszerítőén eszméltető időszerűsége számunkra folytatódik: a felszabadulás 20. évfordulója kötelező erővel vet fel értékelési, kritikai, korbeli és távlati problematikát. Az említett nagy évfordulók irodalmi-kritikai sajtója különös képet tárt elénk: több évszázad, egy évszázad, több évtized, néhány évtized távlatából azt várnók, hogy az újabb kritika, még a megemlékezések kegyeleti hangulatában is, közelebb hoz az objektív valóság megismeréséhez, közvetlenebbül mutatja az alkotások társadalmi értékét a maguk korában, a közben eltelt korokban, saját korunkban. (És ez lenne a jövő szempontjából talán a legfontosabb!) A valóságban a megemlékezések irodalmi értékelése nem mutatja ezt a képet. Ügy tűnik, hogy az alkotók munkáit most már tárgyi részleteikben is alaposan ismerjük, de nem látjuk még ma sem, amit korúnknak adnak, adtak, vagy adhatnának. (Éppen ezt kellene megláttatnia az ilyen megemlékezések irodalom-kritikájának! Ezt juttatja eszünkbe Ugo Foscolo: Carme dei sepolcri poémája. Napóleon abban az időben Olaszországban is rendeletileg megtiltotta a síremlékek és dicsőítő sírfeliratok készítését. Az akkor forradalmi szellemű Foscolo hatalmas 92
