Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Káldi János: Juhász Ferenc költészetének stilisztikai vizsgálata
Az első idézetrészben négyszer használja az „elsiratni” főnévi igenevet. Ezzel eléri azt, hogy az olvasóban elmélyüljön a szomorúság a nagy parasztforradalom elbukása miatt. Hiszen egy elnyomott népet, egy egész országot kell elsiratni! De halmozza_azeposz ezen első négysoros strófájában az elsiratni-való- kat is. El kelTlTiratni az „árva nép”-et, a „puszta ország”-ot, a „galambok”-at, „sasok”-at, „gödölyék”-et, a ,,vassal-átvertszívűek”-et (az elesett férfiakat, asz- szonyokat és gyerekeket), a „kő-csülköktől zúzott venyigék”-et. Tehát egy egész országot, annak népét, füveit, fáit, virágait, álmait és emlékeit. A kérdőjeles halmozás pedig még inkább felnagyítja az elbukás miatt érzett fájdalmat. A második idézetrészbe{i ötször találkozunk „ha a hold süt” bekezdéssel. A halmozással itt azt kívánja elérni a költő, hogy több oldalról is bemutassa a nagyobb összecsapások előtti éjszakák világát, azok hangulatát. Kissé kísérteties, különös, holdvilágos az éjszaka, villog a fényben a magyar puszta; itt-ott „csülök-nyom” látható, elhullott „patkóvasak”-at talál az ember. Az asszonyok menekülnek a gyermekeikkel, s itt-ott a lombok közül „gyerekszem világít”. A holdas éjszakában „füstös cserép” és „üszkös házfal” is feltünedezik, tehát már az elmúlt harcok nyomai is beszélnek az olvasónak. De halmozza a költő ebben az idézetrészben a jelzőket is. Az ugar pl. „árva, vad, néma”. A kertek „nagy, buja rózsákat nyitnak”. Egy másik versében (A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából) óriási színképpé növeszti az apja temetését a halmozás módszerével. Viszik a kis biai kőművessegédet, a korán meghalt apát a temetőbe. Egyszerű, falusi temetés volt ez, de a költő lelkében óriásivá tágult az esemény. Mások számára csak egy ember ment el, de ez az ember a költőnek apja volt, akit szeretett. Az ő fájdalma végtelen s ennek kifejezésére is csak óriási kép szolgálhat. De lássuk a halmozást: „Jaj, jaj, nagy zöld eső volt, a gyászkocsi piros lovai rémülten röhögtek, egyik fejed felé rúgott, a másik bambán vizelt, kicsúszott, mint az akasztottak nyelve, lila szemérme, a kocsis káromkodott, mosta a víz a rezesbanda hangját, fújták a cimborák zokogva, fújták a cimborák a kápolna szamárkenyeres, tüskés falánál, fújták a cimborák földagadt, fekete ajakkal, szállt a füstölgő ezüst-kosár, fújták a cimborák kirepedt, vérző ajakkal, vérben gomolygó szemekkel, fújták a kártyapartikat, a fröccsöket, fölpüffedt, elszáradt asszonyokat, fújták a borravaló címeres bolygóit föl az űrbe utánad, kifújták a lerakodott reménytelenség üledékeit a cimborák zokogva,” Talán a legeklatánsabb példa a juhászi halmozásra „A virágok hatalma” c. poéma. Ebben á virágoknak száznál több megnevezést ad a költő, s e megnevezéseket mindenféle különösebb rendszerezés nélkül útnak indítja az óriás, szélessodrású versben. Nézzük meg, mily szép neveket ad a virágoknak s hogy halmozza azokat! „Ön-szálakon ezüst csészék, a holdban remegök, az idő fülei, az űr zaját kihallgatok, a hangot ellesök, ti érthetetlenek, meghaló s megújuló csodák, csonttalan-testű illatos agyak, zöld-gerincű álmok, Imolák, a csönd harangjai, egy-lábú titkok, csupasz tüdők, piros vese-szövevények, néma torkok, kik túlélitek az időt,” Később: „Kis lila ernyők, néma haranglábak, bálványfejekkel-teli tornyok,, virág-koponyákkal aggatott ágak, sziromköcsög-fák, írott pecsétólmok, por-csillagok, csillámfák, eres szirom-szemgolyók, hab-golyvás zöld gyertyák, vércseppfürtök, horgonyzó űrhajók,” 68
