Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Káldi János: Juhász Ferenc költészetének stilisztikai vizsgálata
60 Rátok a felforrt valóság rettenetes kő-ítéletét mérte. Ezernyi kő-kecske ugrál a várfalakon, kőbak hág kőgidát, tapos kő-patákkal, kő-legyek rajzanak, dúl a kő-vihar, milliárd kő-béka ugrál, ellep kertet és kutat vágyaival.” „és elárasztja sűrűn a várost, e tündér kő-tüneményt.. „miféle gúny jogosa vagy te, az udvar kő-lombja húsén pezsgő sok majom-kölök?” „hidegebb vizekre szállt a tél, február játszott a várak kősakkfiguráival.” „csepp lovon csepp harcos ül, a vár egy kő-levelén, mi holtakra vet árnyat.” „Te kő-kaíicka foglya, rabmadár, tán az égbe nyilalsz,” „a kő-édent, Csanádot megostorozták tüzes rozmaringgal, tüskés vasággal, e kőváza kőcsokrát rettenthetetlen fekete lábbal.” „odafönt a kő-darázsvárban habzott a ser,” „az ezüst csönd vizén rintgatódzó kő-hattyú hasában, köpenyébe burkolódzva ül a tömjénittas, füstfoltos kápolnában,” „lóbőr szárad a vár kőudvarán,” „lóröhögés türemlik ki a kő-oltár belsejéből.” „Tele lóval a kő-gyomor,” „füstölög a kő-sárkány.” „Nekik: kő-csorda! Nekünk: lángremény!” „Vár? Csak kő-törmelék,” „Halak hemzsegnek a kő-városokban,” „Ó, miért nem szállnak el a jajgató őszi vándormadarakkal rebbenve a kis falvak, kő-csattogással a városok, a kőrisek, a tölgyek?” A hosszújsor kő-összetétel egyáltalán nem hat erőltetettelek; mindenütt szervesen, természetesen illeszkedik bele a fogalmazásba, s emellett különös hangulatot, sajátos világot teremt az eposz mondanivalója köré. Szinte, sugározza magából-a íeudális idők levegőjét, a kegyetlenséget, a ridegséget, a főúri gogötjaztaz elviselhetetlen világot, amelynek fő tartama s az érve is a „kő” volt. A kő szó más versekben is jelentkezik kapcsolt formájában: „kő-mosolyából sugárzik mégis a mennyei alázat.” (Falusi elégia) „kő-nehéz dárdával” (A halhatatlanságra vágyó királyfi) „Mint őskori lávaömlés, kő-özön, szikla-zuhatagok!” (Betyárok sírja) „Földbe-szőtt kő-koporsó ez a templom, soha-el-nem-múló kő-buborék:” (Templom Bulgáriában) Sokszoros összetétellel is találkozunk nem egyszer Juhásznál. E sokszoros összetételek is újszerűek, megkapóak. Érdekes, hogy ezen összetételekben is többször megtaláljuk kedvelt „kő” szavát. „és nem tudta még, hogy kő-margaréta-telepek,' kormosak, mocskosak, füstösek, fakadnak majd csókja áramában.” (A mindenség szerelme) „Ácsorgók mélázva e kő-villany-szigeten: az Oktogonon.” (Babonák napja, csütörtök: amikor a legnehezebb) „viziló-fogsor-vacogás” (Az éjszaka képei) „Talán egy város volt valamikor e kő-fű-csont-rongy-deszka- drót-cserép-óceán helyén” (Az éjszaka képei)
