Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Káldi János: Juhász Ferenc költészetének stilisztikai vizsgálata
vasó és magabiztos bíráló előtt furcsának a verseim. És hadd tegyem még hozzá: nálunk sohasem volt könnyű újat akarni. Nagyképűségnek hatna, ha előd-példákra hivatkoznék. Irodalomtörténetünk, sajnos, nagyon sok példát tudna mondani erre. Magyar átok lenne? Nem hiszem. De nehezen fölemészthető, zsíros történelmi hagyaték. Hiszek benne, hogy feloldódik ez a méreg és megtisztul tőle gondolkodásunk szervezete.” Véleményünk is az, hogy az idő múlásával egyértelműbben elismert lesz Juhász költészete. Az olvasók „megtanulják” a költő merészen új, szokatlan, képekkel zsúfolt verseinek olvasását és megértését. Ha eddigi életművét, 10 könyvét (Szárnyas csikó, 1949.; A Sántha család, 1950.; Apám, 1950.; XJj versek, 1951.; Óda a repüléshez, 1953.; A nap és a hold elrablása, 1954.; A tékozló ország, 1954.; A virágok hatalma, 1955.; A tenyészet oiszága, 1956.; Virágzó világfa, 1965.) tartalmi és formai értékeivel mérlegre tesszük, ahhoz a végkövetkeztetéshez kell eljutnunk, hogy az élő magyar költők egyik legjelentősebbike. Különösen kiemelkedő a szerepe a mai magyár költői nyelv kitágításában, továbbfejlesztésében.-Tudatosan dolgozik azért, hogy költői nyelvünk szókincse, frazeológiai tára óriási léptekkel menjen a variálódás, szélesedés, osztódás irányába. „Tud bánni” a nyelv elemeivel: mesterien, művészien válogat, ezerszí- nűen variál. Egészen bizonyos, hogy „nagy gazdagító”-ként kerül bele a magyar irodalmi nyelv történetébe. Tanulmányom stilisztikai vizsgálódás, s Juhász Ferenc költői nyelvét elemzi. A költő sajátságosán eredeti, egyéni nyelvének tényeit, jelenségeit boncolom a bennük rejlő stilisztikai értékek mennyisége és minősége szemszögéből. Stüusá- nak azokat a kiáltóan tipikus jegyeit kívánom kiemelni, amelyek eléggé jelesen elkülönítik őt más alkotóktól. Kétségtelenül azon poéták közé tartozik, akiknek verseit névaláírás nélkül is felismeri a versesköteteket és irodalmi folyóiratokat forgató olvasó. A természettudományok szavai a költészetben Juhász verseit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy sok olyan szó szerepel műveiben, amelyeket eddig a magyar lírában nem láttunk. Alapos szemlélődés után kimutathatjuk, hogy főleg a természettudományok, a fizika, a kémia, a biológia, a csillagászat és a geológia műszavai épültek be tudatos munkával költészetébe. E szakterületek szóállománya rendkívülien fontos. Az általános műveltség szélesedésével ugyanis a természettudományok szavai egyre nagyobb szerepet játszanak. A műszók mind nagyobb számban válnak közhasználatúvá. Juhász költészete jelentős segítség ebben a folyamatban. Érdemes szemügyre venni a természettudományi szakszók gazdag jelentkezését néhány költeményben. „ ... az alap-elemek ölelkezése, a csillagok násza, anyagok kéje, atommag körül elektron pörgése, fémek csókja, sók egymásba-éledése, a víz áteresedése, zsírok tespedése, sejtek lüktetése, savak rétegzése, atomok sűrűsödése, hők lebegése, egysejtűek foszlósa, amőbák oszlása, napállatocskák napokká-robbanása, életkörök széttársulása, mikrobák kráterszerű gőzös pöfögése, ázalagok, koretrák, sodróállatkák 54
