Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)

1965 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Káldi János: Juhász Ferenc költészetének stilisztikai vizsgálata

TANULMÁNYOK — KÖZLEMÉNYEK KÁLDIJÁNOS JUHÁSZ FERENC KÖLTÉSZETÉNEK STILISZTIKAI VIZSGÁLATA „A tenyészet országa” és a „Virágzó világfa” gyűjteményes kötetek alapján Bevezetés A ma élő költők közül senki nem kavart oly éles fúvású és összevissza for­duló szélvihart költészetével, mint Juhász Ferenc, a biai kőművessegéd fia. Ady óta nem csattogott ennyi harcibárd lírikus művészete körül, mint napjainkban e „középnemzedékhez” tartozó (1928-ban született) poéta alkotásai mellett és ellen. Most — amikor köteteiről, költészetéről és egyes verseiről megjelent ta­nulmányokat, cikkeket, reflexiókat olvasom és rendszerezem — látom, hogy a legellentétesebb ítéletek, vélemények, felfogások csapdosnak, lobognak körü­lötte. A megvetés, kioktatás, sárdobálás, gúny, szeretet, rajongás s a mérték nél­küli hódolat egyaránt megtalálható ezekben az írásokban. (Tanulmányom végén ezen írások bibliográfiája megtalálható.) Ám, még a legélesebb hangú támadói sem vonták soha kétségbe kivételes tehetségét, nyelvteremtő erejét, költészeté­nek szuggesztivitását. A nagy költészetre általában jellemző, hogy nem lehet napirendre térni fölötte; állandóan él és hat; híveket toboroz, tábort csinál; lelkesít és magával sodor; feldühösít és nyugtalanságot kelt; de soha nem bo­rulhat föléje a közömbösség egyhangúan sütő, világoskék ege, nincs körülötte csönd. Juhász Ferenc költészete ilyen költészet. A költő maga is szólt a verseivel kapcsolatos viharokról, ellentmondásos megnyilatkozásokról. (1) ^.Verseim sok értetlenséggel, izgatottsággal, szidalommal találkoztak már. Kifogásolták tartalmát, nyelvét, formáit. Zsúfoltaknak és kiábrándultak­nak tartották őket. Holott verseim nem zsúfoltabbak, mint az élet és nem rejtelmesebbek, mint egy pillanatunk. Nem vagyok kiábrándult és elkeseredettéHúsz éves koromban, miután verejtékezve lenyögte lelkem az első ifjúság szitakötő-álcáját, azt hittem, mindent tudok az életről, ismerem áttetszőnek mutatkozó egyszerű törvényeit s a költészet minden titkát. De ahogy új és új évgyűrűit növeszti bennem az idő és á megis­merés, egyre bonyolultabb lesz minden és egyre áthatolhatatlanabb. Min­den új ismeretrészecske egyre újabb titokrészecskére bomlik, egyre mé­lyebb üregekkel és zúgásokkal. Ezt tükrözik verseim is. /A költészet tör­vénykeresés és legmagasabb fokon a törvény kimondása. Én is erre tö­rekszem. Megtalálni a rejtelmes és bonyolult lét összefüggéseit (hiszen a lét összefüggések halmaza, egymásra halmozott kapcsolatok sokasága) és azt a tengelyt, amelyben a törvény megfogalmazódik. Azt a burkot (a világegyetem agyhártyáját), amely magába zárja és ezzel összefogja a rejtelmeket és bonyolultságokat. Talán ezért hatnak a türelmetlen ol­53

Next

/
Oldalképek
Tartalom