Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)

1965 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Káldi János: Juhász Ferenc költészetének stilisztikai vizsgálata

TANULMÁNYOK — KÖZLEMÉNYEK

KÁLDIJÁNOS

JUHÁSZ FERENC KÖLTÉSZETÉNEK STILISZTIKAI VIZSGÁLATA

„A tenyészet országa” és a „Virágzó világfa” gyűjteményes kötetek alapján

Bevezetés

A ma élő költők közül senki nem kavart oly éles fúvású és összevissza forduló szélvihart költészetével, mint Juhász Ferenc, a biai kőművessegéd fia. Ady óta nem csattogott ennyi harcibárd lírikus művészete körül, mint napjainkban e „középnemzedékhez” tartozó (1928-ban született) poéta alkotásai mellett és ellen. Most — amikor köteteiről, költészetéről és egyes verseiről megjelent tanulmányokat, cikkeket, reflexiókat olvasom és rendszerezem — látom, hogy a legellentétesebb ítéletek, vélemények, felfogások csapdosnak, lobognak körülötte. A megvetés, kioktatás, sárdobálás, gúny, szeretet, rajongás s a mérték nélküli hódolat egyaránt megtalálható ezekben az írásokban. (Tanulmányom végén ezen írások bibliográfiája megtalálható.) Ám, még a legélesebb hangú támadói sem vonták soha kétségbe kivételes tehetségét, nyelvteremtő erejét, költészetének szuggesztivitását. A nagy költészetre általában jellemző, hogy nem lehet napirendre térni fölötte; állandóan él és hat; híveket toboroz, tábort csinál; lelkesít és magával sodor; feldühösít és nyugtalanságot kelt; de soha nem borulhat föléje a közömbösség egyhangúan sütő, világoskék ege, nincs körülötte csönd. Juhász Ferenc költészete ilyen költészet. A költő maga is szólt a verseivel kapcsolatos viharokról, ellentmondásos megnyilatkozásokról. (1)

^.Verseim sok értetlenséggel, izgatottsággal, szidalommal találkoztak már. Kifogásolták tartalmát, nyelvét, formáit. Zsúfoltaknak és kiábrándultaknak tartották őket. Holott verseim nem zsúfoltabbak, mint az élet és nem rejtelmesebbek, mint egy pillanatunk. Nem vagyok kiábrándult és elkeseredettéHúsz éves koromban, miután verejtékezve lenyögte lelkem az első ifjúság szitakötő-álcáját, azt hittem, mindent tudok az életről, ismerem áttetszőnek mutatkozó egyszerű törvényeit s a költészet minden titkát. De ahogy új és új évgyűrűit növeszti bennem az idő és á megismerés, egyre bonyolultabb lesz minden és egyre áthatolhatatlanabb. Minden új ismeretrészecske egyre újabb titokrészecskére bomlik, egyre mélyebb üregekkel és zúgásokkal. Ezt tükrözik verseim is. /A költészet törvénykeresés és legmagasabb fokon a törvény kimondása. Én is erre törekszem. Megtalálni a rejtelmes és bonyolult lét összefüggéseit (hiszen a lét összefüggések halmaza, egymásra halmozott kapcsolatok sokasága) és azt a tengelyt, amelyben a törvény megfogalmazódik. Azt a burkot (a világegyetem agyhártyáját), amely magába zárja és ezzel összefogja a rejtelmeket és bonyolultságokat. Talán ezért hatnak a türelmetlen ol53