Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)

1965 / 1. szám - HAZAI JEGYZETEK - Volly István: Bihartól Bartókig

Biha ritól Ba rtók ig

Dunántúli föld mii vessz-evetkezeti népi zenekarok találkozója

„Lehet az embereket szórakoztatni cigányzenével és lehet Beethovennel. S a cigányzenészre sem lehet, ha jó a maga nemében, azt mondani, hogy kiirtandó, rossz muzsikus. Csak éppen ha bírálják, másképpen bírálják, mint Beethovent.”

Hat dunántúli megye küldte el mintegy félszáz cigánymuzsikusát a nagy- kanizsai művelődési házba 1964. november 28->án, hogy Ihangversenyszerű műsorral bemutatkozzanak a közönség — és egymás előtt. Hét prímás vezetésével, cimbalmokkal, bőgőikkel szálltak le a befutó vonatokról, autóbuszokról. Mindegyik népi zenekar egy-egy vidéki földművesszövetkezeti vendéglőnek, kisvárosi étteremnek a szerződtetett kedvence, akiket odahaza mindenki ismer, és az esti szórakozó helyen órákon át hallgat akarva vagy akaratlanul is.

Köztudomású, hogy a vendéglői zenélést a közönség igénye, sőt beleszólása, nótarendelése befolyásolja, szabja meg. A zenekar esti 6 óra tájba rendszerint egy verbunkossal vagy indulóval, „bekezd” azután hallgatót, csárdást muzsikál, és minden óra végén 10 perc szünetet tart, miként az iskolásgyer- mékek. De csak addig, amíg nótarendelő vendég nem érkezik. A jó prímás barátságosan köszönti az érkezőket, beszélget, tréfálkozik a vendégekkel, közben kikérdezi a kedves vendég nótáját, melyik dallal köszönthet, mivel „tisztelheti meg” őt vagy a társaságát? És ha a vendég .dalolni, dúdolni kezdi kedvenc nótáját, vagy éppen operett, vagy operadallamát — a prímásnak „kapásból” muzsikálnia kell. Nem szólhat közbe, hogy bocsánat, de ezt mi más hangnemben szoktuk játszani, hanem a hegedű, a cimbalom, a bőgő és a kontra kísér abban a hangmagasságiban, amit a kedves vendég megütött. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a magyar oigánymuzsikusnak legalább másfél-kétezer nótát, népdalt, verbunkost, operett- és operadallamot, régi és új tánczene-slágert kell tudnia, mégpedig minden hangnemben, a kromatikus hangsor bármelyik fokáról elkezdve. A cigányzenekarokban rendkívül fejlett a rögtönzés! készség, de ezzel viszont együttjár az is, hogy az előre megtervezett műsort, nótarendet nehezen tudják fejben tartani, a színpadi, a hangversenyszerű szereplésnél kötelező, pontosan kidolgozott számok ellen szinte egész természetük, beidegzettségük szöges ellentétben áll, nyíltan vagy burkoltan tiltakozik.

Miképpen rendezzük színpadra a műsorukat? Ezt a kérdést olyképp oldottuk meg, hogy másfél hónappal előbb mindegyik zenekartól 10 perces műsorjavaslatot kértünk, és kikötöttük, hogy ebben a 10 percben a következő műsorféleségek legyenek: 1. a „zenekar névjegye”, 2. kis klasszikus vagy mai tánczene, 3. nótacsokor frissel.

Mi a „zenekar névjegye”? Olyan dal, amelyikről behunyt szemmel is kitalálható, hogy honnan való, honnan jött a zenekar. A marcaliak például „Somogybán, Kapósban” kezdetű csárdásdallal kezdtek, és a dunántúli közönség mindjárt tudta, hogy Somogy megyét képviseli a zenekar. Felber Pál kapóstól