Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Jakab Géza: A Zrínyi-rejtély
Vessük fel tehát a kérdést, mennyire lehet hitelt adnunk ma Bethlen Miklós leírásának? Idézzük inkább Tolnai Gábor neves történettudósunkat, aki Bethlen emlékiratait legutoljára 1955-ben rendezte sajtó alá: —- „A súlyos ellentmondásokkal teli korban — írja értékes bevezetőjében — Bethlen Miklós életrajzi adatai... végletesnek tetsző ellentmondásokat sejtetnek ..Majd utóbb: „Nem volt kezdetben világos számára, hogy a Habsburgok egyedüli célja Magyarország gyarmatosítása... Küzdelmeinek megállást parancsolt az öregség, de az öregségnél is keményebb parancsszóval a börtön vasrácsa, ami a politikai fogoly elnehezedő tagjait elzárja a világtól... Az életút végére érkezett, a rezignált ember egyedül családja érdekében fogott tollat..— írja, mert őszintének tetszik Bethlen saját vallomása is. „Azért ez az írás •— írta Bethlen az „Önéletírásá”-ban, —• legyen fegyver-pajzs, mellyel oltalmazzák magukat’1. Zrínyi Miklós tragikus halálának rejtélyében tehát csupán ennyire értékelhető az egyetlen korabeli leírás, amely, mint történelmi kútfő, hitelesnek vélt tanúvallomás, fennmaradt. Ezt ismételgette az elkövetkezett Habs- burg-századok uralma alatt az opportunizmusra hajló magyar történetírás, eltekintve egy-két tiszteletreméltó bátorságú kivételtől. (Vasváry Pál, Der- valics Kálmánn stb.) ítéljen fölötte korunk esküdtszéke, érdeme szerint. Háromszáz esztendő múltán szinte reménytelen a feladat, hogy megállapíthassuk: történt-e valóban orgyilkosság a Csáktornya melletti kursaneci erdő rengetegében, vagy valóban fatális volt a véletlen, amely a magyarság politikai törekvéseivel szemben ennyire egyedül csak az osztrákoknak, meg a törököknek kedvezett volna az egyetlen európai horizontú magyar államférfi és hadvezető pusztulásával? Elgondolkozhatunk az ismert Zrínyi-jelmondaton: „Sors bona, nihil aliud.” A körülmények mindenesetre gyanút- keltők ma is, 1964-ben, mert a logika kétessé teszi az idézett tanúvallomások — Bethlen Miklós, Cserey Mihály stb. — elfogulatlanságát, sőt kényszer- helyzetük is nyilvánvaló, ha feljegyzéseik meggcndoltságait feltételezzük. A messzi múltban lezajlott történelmi tragédiának egyetlen tárgyi bizonyítéka: Póka vadász puskája — mely a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárában az ismertetett körülmények között fennmaradt — sajnálatos módon megsemmisült 1945-ben a múzeum épületében pusztított tűz következtében, amint arról dr. Fülep Ferenc elvtárs, főigazgató érdeklődésemre volt szíves 1963. év szeptemberében értesíteni. A kapott segítségért, úgy neki, mint dr. Csillag Ferenc elvtársnak, a Hadtörténeti Múzeum vezetőjének ezúton is hálás kö- szönetemet fejezem ki. A mindörökre megsemmisült tárgyi bizonyíték ellenére sem veszthetjük el a reményt, hogy Zrínyi halálának évszázados rejtélyét egy váratlanul előkerülő újabb Zrínyiedokumentum — mint aminő Disil- vits István légrádi pap krónikás sorainak feltalálása volt — újabb ténybeli adatokkal segítheti a végleges és minden tekintetben döntő megoldáshoz. „Sors bona, nihil aliud.” IRODALOM 1. Zrínyi Miklós válogatott müvei. Bp. 1952. 38.1—391. 1. — 2. Az Osztrák—Magyar Monarchia írásban és képben. Magyarország IV. kötete. Bp. 1896. 249-250. 1. - 3. Szinnyei József: Magyar ítck élete és munkái. II. köt. Bp. 1893. 796-797. 1. - 4. Bethlen Miklós önéletírása. Bp. 1955. Magyar Századok sor. 205—208. 1. — 5. Egyhazasbukki Dervarics Kálmán: Gróf Zrínyi Miklós, a költő halála 1664-ben. Történelmi cáfolat. Szombathely, 1881. 19. 1. — Bátorfi Lajos: Adatok Zalamegye Történetéből. Nagykanizsa, 1877. IV. kól. 257-268. 1. - 7. Uo. - 8. Klaniczay Tibor: Zrínyi Miklós. Bp. 1954. 522—526. 1. és lábjegyzetei. — 9. Zrínyi Miklós hadtudományi munkái. Bp. 1957. - 10. Dervarics K. (5.) alatt i. m. 22-23. 1. - 11. Vltnyédy István levelei. 1652-1664, Adalékul a XVII. sz. politikai és erkölcsi történetéhez. Közli Fabó András. Pest, 1871. I—II. köt. (M. Tört. Tár XV. es XVI. köt.) — 12. Hörk József: Muzsaji Vitnyédy István. Századok 1907. 239—320., 400—414. és 502—517. 1. — 13. Pauler Gyula: Zrínyi a költő. Vasárnapi Üjság, Pest, 1858. évi'. (V. évf.) 40—47. szamaiban. - 14. Pauler Gyula: Wesselényi Ferenc nádor és társainak összeesküvése. Bp. 1876. I-II. köt. 112
