Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Szij Rezső: Krúdy Gyula és Várpalota

Mária és testvére Radies János Várpalotán született volna. További kérdé­sek; valóban megszökött-e Krúdy nagyanyja egy honvédtiszttel, táncolt-e a komáromi sáncokon, megesküdtek-e, miért váltak el, aminek következtében a nagymama nem Krúdy Gyulánénak nevezi magát, hanem leánykori nevén Radios Máriának. Hol született fiuk, az író Krúdy apja, találunk-e erre írásos bizonyítékokat Várpalotán, s mit mond a helyi hagyomány. — Radios János szerepe is tisztázandó, azután mindaz, amit Várpalotáról, környékéről Krúdy megörökít. Ide értendő a mellékszereplők kérdése is, Isztriesné-Fánci, Haj­máskéri Valier, Cirlei, Szekszti kisasszony, Léhőcz Anna, Fátyol Erzsi, Hety- kei nyugdíjas színész, Kamilla, Mózer Pál vendéglős stb. a Palotai álmok-ban. És mindazoké, akiknek személye a hagyomány még élő tanúinak vallomása, esetleg lappangó feljegyzések alapján tisztázható: Groszter csizmadia, Natá­lia, Ignác, az öreg Lipkai, Morvái, a magát sírból kikaparó Mesztegnei stb. az Asszonyságok díjá-ban. Sarlai takácslegény, Hoszter Fülöp stb. az Ál- Pefő/i-ben; Mózsi, az álbetyár, Móni, a fiákeres, Pagonyi, az őrnagy stb. az elbeszélésekben. * A helyi hagyomány tud arról, hogy Radics Máriát, Krúdy nagy­anyját Krúdy Gyula „várkapitány” megszöktette. Még többen élnek azok közül, akik személyesen ismerték Radics Máriát, de férjére, az író hasonnevű nagyapjára és apjára már senki sem emlékszik. Akadnak idősebb palotaiak, kik Radics Máriával kapcsolatban személyes emlékeket őriznek, akik ismerték házát, lakását, „gyermekeit” és unokáit. — Élnek még azok közül egy- néhányan, akik emlékeznek Radics Jánosra, magára az író Krúdy Gyulára, akik játszottak az író testvéreivel, akik itt „nyaraltak” időnként a nagy­mamánál, Radics Máriánál. Vessük alá vizsgálatnak a palotai kapcsolatokat, leírásokat, szereplőket, költészetet és valóságot a helyi hagyomány világánál. 4. Részletek a hagyományból. — Radics Mária igazi nagystílű asszony volt — kezdi Szabó Istvánná Tizekker Matild néni. — Tudja lelkem, olyan asszony nem akadt még egy. Páratlan egy asszony volt. Amikor Klapka eladta a várat Görgeynek, illetve az osztráknak, ő is ott volt Komáromban. Tudja-e, ki szöktette meg? — Megszöktették? — Meg. Krúdy Gyula várkapitány lovon szöktette meg. Mert gyönyörű egy teremtés volt az a Radics Mária. Mindig suhogó selyemben járt. Hétköz­nap is pártával a fején, kidomborítva magát olyan rokokósan, dróthálóval. Mikor leült, tudja hogyan ült le? — fordult felém ez a süket és vak asszony. — Így e — s el is magyarázza, be is mutatja: — becsapta maga alá egyik oldalon a szoknyát, a másik oldalon elterült a drótháló, ami tartotta azt a mindig ragyogó selyemruháját. De várjon csak, hozok én ki Radics Máriától emléket is. Ezzel eltűnt a mellékajtón és én közben tűnődtem, milyen különös játé­kot űz az emberrel a sons, Az öreg Radics pincéjére voltam kíváncsi, gyana­kodva és semmit sem remélve mentem be egy házba, amelyről azt állítják, hogy ott született Krúdy Gyula. Nem telik el fél óra, emlékek tárulnak eli- bém. Hiszen eszerint nem mese, hanem valóság az, hogy Komáromban tán­100

Next

/
Oldalképek
Tartalom