Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Szij Rezső: Krúdy Gyula és Várpalota
Petőfi-ben azt állítja, hogy Radios azért süketült meg, mert egyszer Sobri Jóska bakonyi betyár veszprémi tárgyalásán hamisan tanúskodott a haramia mellett isi Isten büntetésből süketséggel verte meg: Veszprémben még jól hallott, Palotára érkezve hiába húzták a harangot, semmit sem hallott belőle. Az igazság ezzel szemben az, hogy Sobri tárgyalásán azért sem lehetett jelen, mert a betyár már jóval Radios János születése előtt meghalt, amint ezt a kérdést más vonatkozásban vizsgálva, Eötvös Károly bebizonyította. Sokkal valószínűbbnek látszana, ha alá lehetne támasztani, hogy Sobri helyett Savanyú Jóskáról lehet szó, akiről a palotai helyi hagyomány is beszél. Arról azonban, hogy Rádiósnak bármi köze is lett volna Savanyúhoz, sem Krúdynál, sem a helybélieknél nem akadtunk nyomára. Az mindenesetre feltűnő, hogy mindig Sobrit szerepelteti és sohasem Savanyút, akinek viselt dolgai Krúdy gyermek- és ifjúkorára esnek. — Egy másik elbeszélése szerint Radios János (a Palotai álmok-ban) abba süketült bele, hogy úgy tett, mintha nem hallaná a kofák átkozódását, s végül megszokta, hogy csakugyan elvesztette hallását. — Erről azonban a helyi hagyomány semmit sem tud; ez nem zárja ki, hogy csakugyan nagyot hallott már a századfordulón, amikor — idősebb lévén Máriánál — jóval túl lőhetett a hetvenen. (Az író a Dunántúli-Tiszántúlinál cimű művében is süketnek írja le.) — Abban igazat ír Krúdy, hegy az öreg Radios sok mindennel foglalkozott, többek között gabona- és borkereskedéssel is. A Svarda-féle háziban még látható a hatalmas régi pince, erős gerendázattal, amelyben vaskarikákkal „osigázták a hordókat”. — mondja Klugné. A helyiek elbeszélése szerint az öreg Radios vereshajú volt — Krúdy „vere>shasú”-nak írja az Asszonyságok díjá-ban — s idős korában fölakasztotta magát. Ez utóbbi állítás azonban nem felel meg a valóságnak. De az sem, amit Krúdy állít, hogy az öreg Radios nőtlen lett volna (Palotai álmok). Nemcsak, hogy megházasodott, de családja is lett. Krúdy azt írja: fösvény volt az öreg piaobérlő s valóban így él a köztudatban az egész Radics-familia (özv. Csősz Józisefné, Szabóné Tizekker Matid, Molnár János stb.). Ez talán azzal magyarázható, hogy Várpalota gazdasági élete a múlt század második felében katasztrofálisan pangott; egész utcasorok néptelenedtek el, mert a felbomló kézműipar képtelennek bizonyult a nagyszámú helyi iparos eltartására, a kapitalizmus pedig Palotára akkor még egyetlen üzemet sem telepített, amely foglalkoztatni tudta volna a munkanélkülivé váló kezeket. A tönkrement iparosok közül sokan lettek öngyilkosok, azért nem csodálható, ha ilyen körülmények között mindenki igyekezett fogához verni a garast, ami aztán a másik ember részéről fösvénységnek minősült. (A palotai gazdasági válságra utal Krúdy az Asszonyságok díjá-ban is, amikor azt írja, hogy többen lakodalomra kölcsönért a veszprémi takarékhoz fordultak, ami a valóságnak meg is felel). Ami Radics Jánosnak az Ál-Petőfi-ben vitt szerepét illeti, hogy ti. ő táplálta az ál-Petőfit, a „Bujdosót”, erre nézve sem találtunk helyi hagyományt. Ál-Petőfi lappanghatott a Loncsosban, sőt talán maga Petőfi is megfordult Palotán, erre utal a Szeget-szeggel című vense, s talán ennek emléke kísérthetett. Vagy öccse révén emlékezhettek rá egyesek, aki 1845-ben itt segédeskedett az egyik mészárszékben. A vers aláírása szerint azt Puszta- Palotán írta, e Várpalotától északra hat kilométerre fekvő várromnál. A benne leírt eseményt a palotaiak ma is úgy adják elő, mint ami itt történt 107
