Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Szij Rezső: Krúdy Gyula és Várpalota
kulturális múltja értékes adattal lenne gazdagabb. Mert abban a korban még elég ritkán fordul elő, 'hogy polgárcsalád — nyomorúságos kis vidéki községben -— képgyűjteményt mondhasson a magáénak. És ezzel teljesebb és reálisabb lenne az a romantikus kép, amely előttünk áll a várpalotai Rádiósokról, közelebbről éppen Radios Máriáról, az Ál-Petőfi, a Palotai álmok és annyi más finom mívű Krúdy-írás felejthetetlen alakjáról. Helyszíni ismeretek birtokában mondhatjuk, hogy teljesen alaptalan az író azon állítása, amely szerint Radios Mária és férje, legidősebb Krúdy Gyula, vagy Mária testvére, Radios János, vagy akár őmaga kisiskolás korában bent lakott volna a várban. 1850 után, írásaival ellentétben, nem működött a felvonóhíd, őrök sem strázsáltak a várfalon. Az egyik Zichy-család a várban lakott, a másik a kastélyban (a Kastélydombon), egyiknek sem álltak szolgálatában a Rádiósak. 1450-es Zichy-címert pedig már csak azért sem láthatott Péter Pál úr, aki az író, Krúdy Gyula maga, a Palotai álmok főszereplője, mert hiszen az első Zichy 1616-ban jelent meg rövid' időre Palotán, maga a Ziohy-család pedig 1650-ben lett birtokosa — papíron — a palotai várnak s csak 1710 után költözött a család Palotára.* Ellenben ismerjük mindkét házat, amelyet Radios Mária, illetve Radies János mondhatott magáénak. Sőt, a harmadik Radicis-háznak is tudjuk a helyét. Ez az utóbbi a Mészáros Lőrinc utcában a második világháború bán megsemmisült, de a másik két ház túlélte a város pusztulását. Az egyik az a kis fehérfalú ház a Rejcsurban, a Thuri György tér 11. alatt, amely 1963- ban azonos Varsányi Ferencék házával. A másik, a volt Megyeház, most •Jókai Mór utcában, a református templom közelében levő Svarda-Klúg-féle ház. Ezt a Radics-házat, amelynek egyik szobájában az író Krúdy Gyula édesapja született — akinek születésnapi adataival fentebb találkoztunk — meg lehet ismerni Krúdy Gyula eme soraiban is: „Ott a Bakony közepén, a kis Várpalotán él a két öreg ember, aki folyton álmodik. János bácsi a régi ház hátulsó részében dörmög naphosszat, míg Mari néni elől lakja hűvös szobáit, ahonnan az utcára is lehet látni. Körül pedig zúg-búg a Bakony.”** A két öreg, mint a további elbeszélésből kiderül, Radios János és húga, Radios Mária. János úr a Loncsosból érkezik, Mari néni ebédet főz, májd indul a temetőbe régi ismerőseihez és barátnőihez, akik ilyenkor sorra felszállnak a sírokból s Máriával együtt emlékeznek, míg lassan újra le nem száll az alkony. Farkas Dezső kovács is emlékezik a Svarda-féle Radics-házra. Radi- cséknál „zongora volt már akkor, amikor még két zongora sem találkozott Várpalotán”. Ö úgy emlékszik, hogy két nő élt abban a házban, magánosán. Özv. Szabó Andrásné is két nőre emlékszik. Vidámon Károly szabó is tud Radios Mária mellett egy bizonyos Erzsi nevű hölgyről, aki 1963-ban kb. annyi idős lett volna, mint az ő nővére, mintegy 80 esztendős. Kitűnően zongorázott — mondja Vidámon Károly s fellépett a helyi műkedvelő gárdában is. Szerinte Radics Máriáék az első világháború alatt itt éltek a Thuri György téri házban. Vörös Istvánná (1893) is erre a Radics-házra emlékszik, a Thuri György téri kis házra, mert a szomszédban laktak s onnan hordták, sokszor csak * L. Szíj Rezső: Várpalota. Bp. 1960. 130. 1. ** L. Krúdy Gyula: A szakállszárítón. Bp. 1907 142. 1. Kiemelés tőlem Sz. R. 104
