Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Szij Rezső: Krúdy Gyula és Várpalota
huszárfőhadnagy, a másik Gyula, az író édesapja. Klug Györgyné maga mutogatja a Jókai utcai Radics-Krúdy-házban azt az utcára néző szobát, amelyben az író apja született s a nagy asztalt, amelyről Krúdy süllyesztette el a nagyanya által bőven terített fogásokat. — Bélának nem akadtunk születési adataira a palotai anyakönyvben, Gyuláét, az író édesapjáét azonban sikerült megtalálni: 1850. szept. 2. Krúdy Gyula r. kath. p , Nagy Zsigmond Haberreiter Gyula Zsigmond Radic-j Mária nemes *° a Krúdy Mária Márton káplán tehát nem 1849 Szilveszterén született, ahogy Krúdy Gyula a Dunántúli-Tiszántúlinál című művében írja; ez utóbbi esetben azonban aligha rophatta táncát a honvédekkel a komáromi sáncokon. Vagy nagyon elkéstek a k.ereszteléssel — kilenc hónappal — ami szokatlan lenne s különben is, mi tette volna szükségessé, mikor mindkét szülő katolikus lévén, a keresztelési felett vita sem lehetett. Akkoriban a szülők még felekezeti különbség nélkül siették megkereszteltetni az újszülöttet, a római katolikusok különösen is sürgősnek tartották. Valószínűbb, hogy Krúdy csak a hatás kedvéért írta szilveszteri gyereknek az édesapját. A Dunántúli-Tiszántúlinál című művében még- egyszer és utoljára elmond néhány családi mozzanatot, többek közt Radios Jánosról, Mária testvéréről is, aki időközben — állítólag — felcsapott palotai halottkémnek s a regény szerint kitűnő érzékével mindig megérezte, hol haldoklik valaki a nagy famíliából. Ámbár süket volt, annál jobban hallott belülről, s megindult a haldokló felé. Így érkezett meg a regény szerint Várpalotáról Nyíregyházára, az író apjának halálára, 1899 Szilveszterére. Az, amit Krúdy ír, hogy a keresztelést végző Haberreiter Márton káplán 1899-ben már idős ember lehetett — eszerint megfelel a valóságnak. Legalább hetvenöt éves, vagy még több. De hogy ebben az időben Várpalotán szolgált volna, erre nézve a hivatalos könyvekben nincsenek adatok, s így nem tudjuk, voltaképpen ki a mintája a fenti regényben szereplő idős papnak. Hogy Radios Mária elvált a férjétől, az író nagyapjától, ez megfelel a valóságnak. 26 évi házasság után került sor erre, s ha abban az időben egy asszony erre szánta rá magát, nagy okának kellett lenni. Radios Mária sem ok nélkül adta válásra a fejét. Mindenképpen rendkívüli asszonynak kellett lennie. A Krúdy-család úgy tudja, hogy 1900—1910 között képgyűjteményét eladta a Szépművészeti Múzeum elődjének. E gyűjtemény nyomainak feltárására irányuló kísérletek eddig sorra hajótörést szenvedtek, alighanem joggal tételezzük fel, hogy e képtárnak viszonylag jelentősnek kellett lennie, ha a Szépművészeti Múzeum elődje érdemesnek tartotta megvételre. Az író Krúdy Gyula szerint Remb- randt-kép is szerepelt a gyűjteményben. Honnan szerezhette Radios Mária képeit? Talán közel járunk az igazsághoz, ha azt tételezzük fel, hogy a művészbarát Waldstein János gróf várpalotai képtárából kerülhettek birtokába Waldstein halála után: vétel, ajándék, vagy valamilyen üzleti kapcsolat révén. Waldstein gyűjteményéről Römer Flóris is megemlékezik a Bakony... című művében. Ebben akár Rembrandt-kép is akadhatott, bár valószínűleg csak másolatban. És talán a híres állat- és tájképfestő Pollik Béla-kép is, mert őt élénk kapcsolatok fűzték Waldstein gróf ókhoz és Palotához.* Ha Radics Mária képeinek jegyzékét sikerülne megtalálni, Várpalota * L. Szíj Rezső: Várpalota. Bp. I960. 234—235. 1. 103
