Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Várkonyi Nándor: Weöres Sándor pécsi évei

tosságra. Emiatt esetleg néhány darabot ki kell hagyni az összbenyomás épsége kedvéért. — Arra is ügyelni akarok, hogy egy-egy ciklusban a versek száma ne legyen pont 9, vagy 11, vagy 13; az ilyen számokat az ember valahogy csonkának érzi. Barátságos számok: a 10, 12, 7, 3 sth. Bizonyosan érzed, hogy „Tizenkét szonett” mennyivel jobban hangzik, mint például „Tizenkilenc szonett”. Minden számhoz más asszociáció tapad; többnyire a páros és sokféleképpen osztható számok vonzók, ahogy az öreg Pythagoras is tanította.

Ne haragudj, hogy ennyit dumáltam a könyvemmel kapcsolatosan. Nem tudod, mikor akarják nyomdába adni? És Holler Bandi elkészült-e a címlaptervvel? (1939. okt. 29.)

A levélből kiérezhető volt, hogy Weöres ragaszkodik eredeti összeállításához, azért elálltam a tanácsolgatástól; így a javasoltak közül csak az „Úti jegyzet” és a „Szájharmonikád” került a kötetbe, a „Pastorale”-t és egyik tréfás versét pedig mással pótolta. A „Pastorale”-t azért kellett mellőzni, nehogy a Janus Pannonius Társaságot szemrehányás érje erotikus vers kiadása miatt. Ezek a részletek megmagyarázzák a következő levél néhány helyét:

Kedves Bátyuskám, na, Te jó dadája vagy a könyv-csecsemőnek. Még azzal is vesződtél, hogy lemásold a Trópusi tengert és a Szájharmo- nikást.

A „Pastorale” kihagyásába bele kell nyugodnom. Elvégre egy vers ide vagy oda: tényleg nem sokat számít. — Itt küldöm helyette az „Oldódás”-!, amit a napokban írtam. Ha jó versnek érzed, ezt lehetne beiktatni a Pastorale helyett. A Vándor helyett a Szájharmonikást, továbbá az Indiai Óceánt. — Küldöm a véglegesnek szánt tartalomjegyzéket is. Talán ezen már nem kell változtatni. Azt hiszem, mindegyik vers kifér annyi oldalon, ahogy itt kiszámítottam. Az egész együtt: pontosan 80 oldal, 5 ív. — Az „Epigrammák”-at elküldtem Holler Bandinak, abban a sorrendben leírva, ahogy a tartalomjegyzék jelzi. Remélhetőleg most már se a tartalom, se a terjedelem tekintetében nem lesz nézeteltérés.

... Ha megkezdődik könyvem kinyomtatása, kérlek, küldjétek el majd címemre a kefelevonatokat. Nem szeretném, ha átkorrigálásom nélkül megjelenne a könyv. Éles szemű korrektor vagyok, még sose hagytam sajtóhibát a szövegben.

.. . Ha Janus P.-ék nem kívánnak további kihagyást, se terjedelemcsökkentést, akkor a szedést jó lenne megkezdeni. Várom a korrektúrázni- valót minél előbb. (1938. nov. 25.)

A könyv Karácsony előtt hagyta el a sajtót, s Weöres Pécsre jött. Ezt a nekem ajándékozott példány dedikációjából tudom, amit egy kis kérkedéssel idejegyzek: „V. N.-nak, e könyv keresztapjának; régi barátsággal és hálával a szép köteteimért. Sanyi. — Pécs, 1938. dec. 21.” Arra biztosan emlékszem, hogy Weöres még a dolog elején, Pécsett, tanakodott, hogyan keresztelje el a könyvet, s többek közt a „Ligetek és messzeségek” címet említette. „Ez impresszionista cím — feleltem —, a te verseid tágasabb dimenziókban kószálnak.” Azért inkább „A Teremtés dicsérete” címet ajánlottam; helybenhagyta s emellett maradt. (Ha már benne vagyok a dicsekvésben, hadd

119