Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 1. szám - HAZAI JEGYZETEK - Kristó Nagy István: Veszprémi festők
Egry József méltó utódává; nem tanítványává, vagy éppen epigonjává, hanem a saját kora éppoly korszerűen látó és érző mesterévé teszi. S ebben a maiságban az is bennfoglaltatik, amire föntebb már utaltam, hogy Bartha, más Veszprém megyei festőkkel együtt nem éri be a bakonyi (Erdő), balatoni (Téli Balaton), táji élményekkel, hanem arra is figyel, hogy miként él és munkál az ember a tájban (Aratás), hogy változtatja meg a táj és a saját arculatát (Moszkva felé). Az ipari létesítmények olyan szuggesztív művészi eszközökkel való bemutatása, mint amivel Bartha képein találkozunk, világ- viszonylatban is párját ritkítja — s jó, hogy a szocialista realista festészet az ipar felszíni, fotografikus, látképi bemutatásán túl most már kezdi megtalálni ember és gép viszonyának viliódzó, ellentmondásos, de mindenképpen mélyen megragadó kifejezését is. Ebben a rátalálásban Barthának nagy érdemei vannak: ilyen rangú üzemábrázolásokat hazai festő képén eddig nem is láttunk. (Alumíniumkchó stb.) A nyugati tájékozódásé Barthával s a szintén jobbára dunántúli örökséggel élő többi kiállítóval szemben Udvardi Erzsébet emberközelségű népi realizmusa a nagybányai, szentendrei s itt-ott az alföldi hagyományokhoz kapcsolódik. Markáns munkaábrázolásai nemcsak másképpen festőiek, mint a többségé, de erőben, intenzitásban, hatásban felül is múlják azokat. (Találkozás.) De meg kell említenünk a többieket is: Bényi Lászlót (Csopaki- és Mátrai táj, Kapáló asszonyok), azután Gulyás Jenőt (Aknavájár, Fények a Balatonon, Sakkozók), Vágfalvi Ottót (Bodrogkanyar, Dombok és fák, Domboldal, Kompnál, Szőlőben). Tetszett még Nagy Gyula Bauxitbányája, sőt kissé merev Fiatal vájárja is, A. Tóth Sándor lendületes Magányos fenyője és Bakonyi faluja, a viszonylag konzervatív Mórocz Miklós melegen megfestett Fiatal halászai, Zentai Pál erőteljes Őszi Balatonja, a sokoldalú Mikus Gyula Balatoni halászok c. metszete, Csukák c. túsrajza és Szigligeti öböl c. olajképe. Vannak aztán, akik szintén friss, korszerű szemlélettel közelednek napjaink jelenségeihez, s ez akkor is rokonszenvessé teszi alkotásaikat, ha technikájuk itt-ott még nem adekvát szemléletük fejlettségével. (Bodnár Zoltánná: Ősz a Balatonon; Ézsiás István: Öreghegyi szőlődomb; Heiter László: Három hering; Horváth Lajos: Gyárudvar, Napraforgó; Kaszián Mária: Tanulmány fej — remek munkásábrázolás! —, Veszprémi utcarészlet; M. Kiss József: Bece; Sz. Gimes Éva: Fekete korsó; Szőllősi Máté: Reggel.) Vannak technikusán megfestett képek., melyek viszont épp azért nem fognak meg bennünket, mert itt-ott érzelmesek, tetszetősek. (id. és ifj. íresik József képei; Kovács Béla Koratavasza; Újhelyi Gábor: Kergetőzö lovak, Várhegy Veszprémben.) — De akárhogyan is, még ha a kiállított anyagban szinte keressük is a hibákat, aligha találunk ma művészcsoportot Magyarországon, mely együttesen szebb anyaggal léphetne elő, mint a veszprémi festők! Kristó Nagy István 164 , <►
