Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Szij Rezső: Krúdy Gyula és Várpalota
úgy átadták a kerítésen a tejet. Vörösné bátyja tudott németül s ezért többször beszélt Radios Máriával németül, mint magyarul. Szerinte is másodmagával lakott Radics Mária a házban, s úgy emlékszik, mintha a fiatalabb is már őszes lett volna. Vörös Istvánné szülei 1909—1912 között Radics Máriától vásároltak néhány bútordarabot, valószínűleg akkor, amikor a felső Radics- házat eladták és a kisebb lakásba a holmik nagyrésze nem fért be. Egy fekete asztalt, két kis fotőjt, egy zöld alapon hatalmas és szép piros rózsákkal díszített díványt. Vörös Istvánné testvére, özv. Csősz Józsefné is bejáratos volt Radics Máriához (tejet hordott nekik) s világosan emlékszik arra, hogy az első világháború alatt itt laktak a Rejcsurban (Tihuri György tér) Várpalotán. Ugyanis Erzsi kisasszonynak a szomszédba beszállásolt katonák szívesen tették volna a szépet, s emiatt ez csak akkor mert a kútra menni vízért, amikor a katonák nem voltak a láthatáron. Egyébként Radicsék zárkózottan éltek, az utcaajtó többször volt náluk zárva, mint nem. Néha elmentek sétálni. Máskor az udvari lugasban az asztal körül üldögéltek. özv. Szabó AncLrásné háza a Tési domb felé szomszédja a Tihuri György téri Radics Mária-féle háznak. Őneki is úgy rémlik, hogy itt éltek az első világháború alatt, talán még a Tanácsköztársaság idején is. Ez az egyetlen helyi emlékezés, amely az 1919-es események idejére utal és érthetővé teszi Krúdy Gyula Utinaplómból, A betyárok országútján c. írásait. Ezek valóban a Tanácsköztársaság esztendejének élményeire épülnek. A palotai út pedig abban leli magyarázatát, hogy a nagyanya itt élt Palotán. Vidámon Károly is úgy emlékszik, mintha 1919-ben járt volna Krúdy Palotán. A költői lelkületű, sü-ket és vak asszony, Szabóné Tizekker Matild szerint szép, sudártermetű, büszke tartású asszony volt Radics Mária. Az író is „jegenyetartásúnak” nevezi. Radics Mária Vörös Istvánné szerint is „derék, nagy csuda asszony volt”. Ugyanezt állítja özv. Szabó Andrásné is. Tizekker Matild nemcsak a nagyanyát, az unokát is ismerte: daliás, szép szál, barna férfiú volt — mondja Krúdy Gyuláról. Mindezt megerősíti az alábbi levél, amelyet Radios Mária 1919 elején írt unokájának: „Édes Gyula! Egy gondolat bánt éngem. Hogy te édes Gyula eben a vészéiben lévő Hazánkat meg tudnád menteni. Na! Személesen be utaznád azokat a kétes gondolkozó vidékeket és a Nagy Koisut ként felráznád ennek az alvó nemzet lelkét a kik a nembánom- ságon andalognak, a mig elenségeink fel osztják Hazánkat. Kérlek édes Gyula, ha volnál oly kegyes és Károly Mihálnal ki eszközölnéd, hogy mint Honvéd századosnak. 26 évig voltam hites felesége — és nem a szeretője, 83 éveimre talán* segéllene engemet. Kis házamat el kellett adnom a meg élhetésért. Isten veled édes Gyula szerető nagy anyád Mária”* * L. Tóbiás Áron: Az ismeretlen Krúdy. Üj írás, 1963. okt. 1254. sk. 1. 105
