Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Szij Rezső: Krúdy Gyula és Várpalota
a régi Palota, amely legközelebb áll a mai öregekhez és a múlt szerelmeseihez. Ezt a világot láthatta még Jókai s ennek illatos titkait leste el Krúdy Gyula a századforduló esztendeiben. Hol a gondok elől menekült ide, hol a szerelem hívta, csábította. Bármiként érkezett is, mindig újabb és újabb megírnivaló anyaggal gazdagodott, amit később csillogó drágagyöngyökként dolgozott fel regényeiben és elbeszéléseiben. 3. Hagyomány és történelem Lépjünk közelebb a valósághoz. Szükséges a várpalotai Krúdy-nyomokat összegyűjteni azért is, mert ezek 'fényében az író művészetének valósághoz való viszonya reálisabban értékelhető. Az idő is sürget az irodalom és a heytörténetírás együttműködésére, mert a szemtanúk, akik még ismerték a Krúdy-művek egyik-másik palotai alakját, egyre gyérülnek, lassanként teljesen kihalnak. A házak, amelyekben Krúdy nagyanyja, Radies* Mária lakott — ki Amanda néven szerepel az Ál-Petőfi-ben s mint már idéztük: „szép volt, mint Spanyolország”, az író eposzi jelzőként ezzel illeti — lebontásra kerülnek. Nyoma sem marad annak a háznak, amelyben az író atyja meglátta a napvilágot, melyhez az írót ifjúsága édes-bús emlékei fűzték. Az ismert s még lappangó Radics—Krúdy ereklyék elveszelődnek, a Loncsos — a legszebb tájak egyike Krúdy művészetében — lassanként beépül, a pincék beomlanak, a régi házak eltűnnek, az oly titokzatosan susogó fák kipusztulnak, források elapadnak, a temető kőkeresztjeinek feliratait megemészti az idő. Röviden: Várpalota szédítő arányú fejlődése maga alá temeti azt a világot, amely igen számottevő Krúdy művekhez szolgáltatta az, anyagot. Márpedig ezek ismerete a sokszor ködben gomolygó Krúdy-alakok és bonyolult helyzetek megértéséhez is segítséget nyújthat. Kérdés azonban, hogy irodalomtörténeti, vagy legalábbis ily természetű kérdések tisztázásához felhasználhatók-e az egyszerű emberek tanúvallomásai, vagy csak az írásban rögzített adatok jöhetnek-e számításba. Élő tanúk vallomásainak szinte a vizsgálóbíró alaposságával végzett egybevetése számos esetben megbízhatóbb eredményre vezethet, mint ugyanarról a kérdésről fennmaradt írásos feljegyzés, amelynek szerzője vagy csak hallomás alapján dolgozott, vagy elfogult nézőpontból adta elő az eseményt; vagy ha mint szemtanú szól is, a valóságtól többé-kevésbé, de inkább többnyire nagyon is elrugaszkodott ® esetleg nem is a pontos helyrögzítés lebegett a szeme előtt. Több személy megkérdezése után göngyölíteni fel a kérdéseket, megbízhatóbb helyzetképet eredményez, kisebb a tévedés lehetősége, feltéve, ha a kutató minden vonatkozásban a legalaposabb körültekintéssel jár el. írásos forrásokkal kapcsolatban a szembesítés híján erre megközelítő pontossággal sem nyílik lehetőség. Ezért tartjuk döntő fontosságúnak az irodalomtörténet számára a még élő tanúk meghallgatását, a vallomások segítségével a kérdések tisztázását. Az első kérdés, amit eddig nem sikerült kideríteni, hogy a Krúdy-ősök közül a Rádiósak mikor vándoroltak be Várpalotára. Annyi azonban bizonyosra vehető, hogy a múlt század közepén Várpalotán élő másik Radics családot a közös néven kívül egyéb, tehát vérségi kapcsolat nem fűzte a Krúdy-Radics családhoz. Ugyanez áll a jelenleg ott élő Radiesokra is. Nem sikerült az anyakönyvekben nyomára akadnunk annak sem, hogy Radics 99
