Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 1. szám - FIATALOK (Versek) - Folkner Ernő: Alkonyatban Veled - Maros László: Fogadj be erdő
FOLKNER ERNŐ ALKONYBAN VELED A vágy kupoláit befedik a megpihenő galambrajok, s kilobban a villogó délután utolsó zsarátja. Redőtlen csillagív mentén szétvillanik, mint északfény, megtartó szerelmem, s megragadlak, ölellek kézzel, képzelettel riadtan tartlak, mert hamarosan egy ütköző alkony szétzúzza hűséged oszlopait. S most vedd ezt a verset. Ha máskarú szerelemmel röpteted a levélrajt lábad alól, barázdái szívedig érnek. MAROS LÁSZLÓ FOGADJ BE, ERDŐ Fogadj be erdő, dacoló fiadnak! Fáid közé fának, gyantás törzsű szálnak, bokornak, levélnek! (-Mit érek, mit érek?) Ne fogadj fejszének!
/
