Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 3. szám - SZEMLE - Költő földközelben. Csóri Sándor: Tudósítás a toronyból (Bertalan Lajos)
tulásra ítélt lovak sorsának megrázó rajza. Ez a téma mind az öt íráson végigvonul, föl-fölcsillan különféle változatban. Az elsőben rendes embernek tartják a brigádvezetőt, mert „szereti a lovakat és ha teheti, lop nekik mindig egy kis ráadást”, s már ugyanebben feltűnik a későbbi látomás első körvonala: „Voltam egy pusztai ember, V. M. szalmával fedett istállójában. Két csontig lesoványodott ló nézett rám a bibliai homályból.” A Falu szélfúvásban című riportban az utóbbi téma bővül látomássá, azaz nem is látomás az, szomorú valóság: „Ötven vagy hatvan csontig lesoványodott csikó és ló kitört éjszaka ideiglenes istállójából. Fellázadtak az emberi gondatlanság ellen.” Az Otthoni változások a „lóügy” új vonatkozásait, a téeszben ügyeskedő volt nagygazda kocsisok helyzetét villantja fel. Az Egy nap a szőlőben napfényes, idilli bevezető képsorait a földből előkerült lókoponya és a hozzá fűződő háborús emlékek ellen pontozzák. Végül az utolsó riportban fortisszimóvá erősödik a téma, a körhinták falovaitól a Ladoga tóba fagyott háborús lovak jégszobrain át a Duna-ág szigetére kivert téesz-lovakig egyetlen monológ képeiben tekint végig a kedves állatokon, mielőtt végleg búcsút venne tőlük. Költők és festők helyett ez a megrendítő részlet karcolta föl „árnyukat a kor barlangfalára, ahogy lassan szép, nyújtott testtel és fekete sörénnyel kiúsznak az időből”. Ebben a modern ,,lósirató”-ban a legköltőibb Csoóri prózája. S, ha elrugaszkodást említettünk az előbb, az is csupán a gondolatok szárnyalására vonatkozik, s nem arra, hogy elszakadt a valóságtól. A közben megjelent eszmefuttatások és bírálatok, Csák Gyula Tudósítás a Tudósításról, a Vita a nehéz műfajról stb. többnyire a műfaji jelleg felől közelítették meg Csoóri riportjait, noha ezekben az írásokban sem a jelenkort, sem az utókort nem a műfaj ilyen vagy olyan változásai érdekelhetik elsősorban, s nem is a riportokat író „fiatalember” közérzete, hanem az ábrázolt valóság. S mivel a Tudósítás egyik legnagyobb értéke a valóság szenvedélyes kutatása, és ha töredékesen is, de hiteles feltárása, már most magán viseli a maradandóság jegyeit. A sokféle hozzászólás és megjegyzés közül Faragó Vilmos téves (vagy felületes) mondatát kell helyreigazítanunk. Azt írja a Kortárs 4. számában, hogy „Csoórinak a Tudósításban . .. eszébe sem jut, hogy javaslatokat tegyen ...” Ezzel szemben a Puszta az Orgonás domb alatt című riportban például azt javasolja, hogy ha már a tehéntartást nem is engedik meg a pusztaiaknak, legalább önköltségi áron kaphassanak tejet az állami gazdaságtól, néhány lappal odébb az eladhatatlan lovak ügyében ugyancsak ésszerű javaslatot emlit, az Egy nap a szőlőben utolsó előtti oldalán az öregekről szólva ezt írja: „Részvét helyett javaslat kell és megoldás!. . . Addig is, míg a szövetkezetek jó része megerősödik, és amíg ezt az ügyet rendezni lehet, amíg komolyabbá válhat a szociális segély, én átmenetileg mindenütt meghagynám ezeknek az idős parasztoknak az ezer- hatszáz négyszögöl háztájit..Miért siklik el a kritikus ilyen nagyvonalúan e tények fölött? Jólhangzó eszmefuttatását az ilyen kihagyások nem hitelesítik, sőt alapjaiban ingatják meg. (Az „ezerhétszáz” négyszögöl nyilvánvaló sajtóhiba a szövegben, ezt ezer- hatszázra javítottam. B. L.) Lehetséges, hogy Csoóri és a kritikusok egy része is odaadná ,,e kétszáz- egynéhány oldalas prózát három-négy jó versért”, az olvasó azonban — a meg nem született három-négy jó vers híján •— ezt a kötetet, is egyenrangú alkotásnak tartja. Olyan műnek, amely a szerény cím, a Tudósítás jellege és műfaji korlátái közül kiemelkedve nemcsak a torony magasából ad hírt forrongó-változó, vajúdó korunkról. (Magvető, 1963.) Bertalan Lajos 135
