Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 3. szám - SZEMLE - Szép versek 1963 (Szabó Erzsébet)

40 millió ember hal éhen, s minden második gyermek elpusztul. — Precíz statisztikai adatok — és költészet. A kettő oly magas fokon egyesül a versben, oly megdöbbentő és lázító erőt kölcsönöz neki, hogy az olvasó seinte kényszerül teljesíteni a költő felhívását:

Naponta egyszer álljon meg a kés a kenyér s a hús fölött kezünkben.

Világ-birodalom az éhezés.

Harcos költői hitvallás Tornai József: A költők nem azért énekelnek c. verse. A költemény érzelemtől fűtött soraiból álljon itt illusztrációként a befejező, összefoglaló rész:

A költők nem azért énekelnek, hogy ne legyen idő az igazságra, történelemre és álomra, nyugalomra, fényre és utakra a világ nehéz titkai között.

A parasztság problémájával foglalkozik többek között Csanádi Imre kissé ironikus hangvételű költeménye, a Barackos. Arra próbál választ keresni egy adott eseten keresztül, miért idegenkedik a parasztság a tsz-ektől, miért jelent olyan sokat némely helyen a megkülönböztetés: ez az enyém — ez a közösé.

A Helyi Vezetőség (övezze dicséret—dicsőség) kiókumlálta bölcsen: dúskálni akar a gyümölcsben, hát ültet pár száz hold barackot, —

Megkérdi tán a parasztot? hogy elvtársak, vagy: izé, hallják! ha maguk is, hm, úgy akarják . . .

Kérdi? Az ám! Még mit nem?!

Elrendeli nagy magahitten:. . .

A múltból is sok költő meríti a témáját. Nem egy múlt felé forduló nosztalgia ez, hanem természetes következmény. Hisz a kötetben helyet kapó költők nagy része 45 előtt élte gyermekkorát, ifjúságát, és az akkori benyomások nem múlhattak el nyomtalanul. Tán nem a legjellemzőbb, de feltétlenül érdekes ezek közül Jankovich Ferenc születésnapi visszaemlékezése, az Iskolaévek, amely önvallomás és egyben röpke összefoglalása a múltnak:

S jöttek a háborús idők!

Az is tíz év volt legalább . . .

Nagy tanidőn éltünk, midőn az élet nyitott iskolát: kevés, ki ott meg nem bukik, hej! ritkábbak az emberek, a színigazak, mint akik csak pótvizsgákon tengenek . . .

132