Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 3. szám - SZEMLE - Két vélemény Weöres Sándorról - II. "Én vállalkozni mertem..." (Petrován Oszkár)

dűlők bizonyára örömmel üdvözlik ezeket a verseket, de szeretném feltételezni, hogy a költőnek nem ez volt a becsvágya alkotás közben. Kertelés nélkül meg kell mondanunk, hogy a Tűzkút nem váltotta be a hoz­zá fűzött reményeinket. A csalódásért némileg kárpótolnak a kötet néhány szép darabja, a Harminc bagatellből pár kedves részlet, a Rekviem és az Otthonok mély gondolatai, valamint Illés Árpád szép borítólapja és a Szegedi Nyomda Vállalat gondos tipográfiai munkája. Kulcsár János II. ,,£n vállalkozni mertem!. . .”* Hosszú, kemény vita után vagyunk. Annyi mindent elmondtak már az „Antik ekloga”-ról: a költőit, az irodalmit, az esztétikait, a stilisztikait, a metri­kait, a nyelvit, a tárgyit, a tartalmit, a fiziológiait, az erkölcsit, és még ki tudná felsorolni, mi mindent. Bírálták, támadták, vitatták mindkét nembeli gyermekek, az ifjúság, az * Elolvastam Kulcsár János gondolatait Weöres S. Tűzkút c. kötetéről és az a keserű érzés fogott el, hogy itt valamilyen végzetes félreértésről van szó: magyarul beszél Weöres is, Kulcsár is, csak nem értik meg egymást. Ezt Kulcsár expressis verbis meg is mondja: ,, . . . végképp érthetetlenné és értelmetlenné vált ez a fajta emberi és költői magatartás.” Kulcsárnak igaza lehet olyasvalakinek a szemszögéből, aki csak a mát ismeri, reméli a holnapot, de jóformán nem is hallott a tegnapról. Weöres Tüzkútjának attitűdje, annak, aki azt csak metafizikusán a mából szemléli, valóban értelmetlen. Az író személyisége a maga egyedi fejlődésében ilyen fázisokon keresztül folytatta a prohibicionista időkben is a most már felesleges és mulatságos magatartási formává dermedt „spiritusz-csempészetet”, ezen keresztül érett — az író szavával — „kommunisztikus’ emberré. — És itt mi ismét az őszinte költő emberi vágyának előremutató, finom distinkcióját látjuk a szokatlan, egyénieskedőnek tűnő szóalko­tásban. A magunk részéről, az egyéni fejlődés költőben élő vágyát megértve, beteljesülését azonban nála kevésbé anticipálva, inkább a „szocialisztikus” jelzőt használnók. A közbülső fejlődési fázisokat azonban szintén nem szabad letagadnunk! Hegel félreérthetetlenül kimondja: „Egy dolog története maga a dolog!” - A „modern fermabontás fenegyereke”-attitüd is hozzátartozik nemcsak Weöres művészi kamaszkorához, hanem sok esetben ez a pubertásban való megrekedés a költők olyan csúcsát jelentette, amelyen egyikük-másikuk alig is jutott túl, emberi-társadalmi szempontból mégis mérföldkövet jelen­tettek, legalább memento formájában. És ezek ismerete nélkül hamis képet kapunk a művész emberi és művészi fejlődéséről egyaránt (nézetünk szerint ezek elválaszthatatlanok): limonádé­szerű, rózsaszínű, optimisztikus, minden csupa siker, hurrá-hangulat eluralkodásához vezetne elhanyagolásuk. Éppen ezért nemcsak becsületes, hanem helyes és szükséges is az alkotások teljes közlése, mert Weöres alkotásainak történeti bemutatása — maga a költő és életműve, a genetikus dialek­tikus felfogás meg nem cáfolt hegeli értelmében. Nincsen azonban módunk a részletes ellentmondásra. Kulcsár eszmefuttatásában azonban említés történik az aktualitását immár vesztett „aktualitásról”, a szándékán kívül bulvársikerü Antik-eklogáról is. - Bizonyos közhangulati konformizmust erezhetnénk azokból az állításokból, amelyek a „végletesen naturalista mód” említésével ennek a költeménynek formáját és tartalmát a banalitások sorába utalják, amik „hozzátartoznak mindnyájunk életéhez”. — Hát éppen ez az: amit Weöres itt mond, ahogyan azt mondja, az — nem tartozik éppen mindnyájunk életéhez! Tény, hogy nem érthetünk egyet mi sem az Ekloga megjelenésének helyével és körül­ményeivel. Olyan tárgyat, olyan formában, olyan mélységben tárgyal, amely nem mindenkié, mert még nem mindenki jutott el a nemiség társadalmi, humanista, emberi fokának tudatos átéléséig. Ezért semmiképpen sem helyes folyóiratban és ilyen folyóiratban történt közlése. Ettől eltekintve azonban mindenesetre megérdemli, hogy néhány gondolatot szenteljünk neki. 120

Next

/
Oldalképek
Tartalom