Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Békefi Antal: Egy elfeledett históriás énekmondóról

jószágom is mind elpusztulván Rábaközzel. . . futott szegénység, mely föld akkoriban minémű szörnyűségben volt és mind az egész Rába-belsőfél mind Becsig és rémülésben, nincs az, ki megírhatná. A győri katonákban penig, az kik megmaradtanak vala... rendelte és szállétotta vala Mathias herceg Övárban, hová való mivel én is valék.. . menék be Óvárban ... Mely helyben jobban-jobban forgolódván és mind vitézlő népnek fő és vicekapitányomnak, sőt még az menyecskéknek is kedvekben jutottam volna." Két esztendei óvári katonáskodása után elfogták nagybátyját, Csabi Mi­hályt, akit árulással vádolt a kapitánya. Wathay a védelmére kelt. „Az kapitá­nyommal végette megháborodám és el akarván hagynom az helyt búcsuzám az kapitányiul, de ő, mivel igen rossz ember vala, nem akar vala elbocsátni, és én megizeném neki, hegy nem lakom kapitánysága alatt, mint olyan rossz embernek. Tartóztatás alá véte engem is, úgy hogy ne legyen szabad ő híre nélkül sehová kimennem. Es az várasbul ki 45 napig nem volt szabad sehova mennem, de széjjel részegeskednem a várasban szabad volt.” E szorult helyzetéből Nádasdy Ferenc, a fekete bég segítségével szabadul ki, aki már azelőtt is többször hívta seregébe. „Nádasdy uram segítségével megmenekedvén minden rám szerzett gyűlölségbül, menék Sárvárra szolgá­latra. .. Ötven lovon való hadnagyságot ada az úr. . . In anno 1597-ben ezek mind lévén. Nem sokat lakhatván azért Sárvárait, ugyanazon esztendőben lén meg­szállása Pápának az Törökre szegin Swartzenbergtúl azmely helyt az Úristen körösztyén kézben adván ugyan 1597 esztendőben, augusztus holnapban lén nekünk — az sárvári hadnak — azaz 400 lovasnak és 500 gyalog hajdúknak odarendelésünk, főkapitányunk lévén azon megírt Maróthy Mihály. Ismég második esztendőben azaz 1598-ban lén táborban szállásunk, az holott Sberben ismég Palotát, Bezprémet, Thihant, Wasont és Geztest egy­szersmind való utónkban megvénk, holott ismég én maradék az én hadnagy­ság c mb eltekkel és ismég 50 lovas katonákkal Bezprémben, elég puszta és szik lévén mind 10 eleségbül s mind egyébbül. Azon helynek is kapitánya lévén mind Pápával egyetemben Maróthy, szegín.” 1600-ban házasodik először, de nem soká maradhat Ladoni Annával, mert Veszprémbe indulván, Pápán a francia zsoldosok fogságába esik, akik a tö­rököknek akarják átjátszani a várat. Gsiak vakmerő bátorsága s talpraesett­sége árán tud visszaszökni innét feleségéhez. „ ... az sűrűn való hozzámlövés- tül az mely gránát-dolmány kurta rajtam vala, két helyen általmenvén az glóbis, mégis magam meg nem sebesülök.. .”. A vasat féllábáról Marcalion vágatta le, a másikat maga metszette el fogságában. „Sok kárvallásim miatt azért (azaz 21 lovamat szolgáimmal elvesztvén) és magamon is történt szerencsétlenségem miatt az bezprémi vicekapitány­ságot elhagyám, és szegény feleségemmel házi lakásnak adám magamat. Az esztendőben pedig az Istennek három erős ostora egyszersmind regnál vala, tudni illik az fegyver: azaz szörnyű hadak, második az pestis és harma­dik az éhség : azaz oly drágaság lévén, kiváltképpen mind két holnapig, hogy egy győri régi köböl búzát 7 talléron s haton adnak vala. És Ladon körül is mind szertén szörnyen halnak vala az mirigyben, sőt szegény feleségem szol­gáló leányai közül is kettő is és majorjábul megholt vala, noha valamennyire Vág félelmes vala az csatázó törököktül, de mivel sehol senki ott nem hal vala, menék oda szegény társommal. 86

Next

/
Oldalképek
Tartalom