Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Bárdosi Németh János: Bajcsy-Zsilinszky Endre

számolásának útját tisztán látta (az egész társadalom átalakulásának lehetőségét látta benne!). A Nagyatádi-Szabó-féle földreform paródiája volt a földkérdés rendezésének. A Gömbös Gyula 95 pontból álló szofort-programját maga a kormányzó torpedczta meg, a földreform vonatkozásában is.

Az a politikai röpirat, mellyel Bajcsy-Zsilinszky a Nemzeti Radikális Párt útját kijelölte (az 1945 utáni Nemzeti Parasztpárt lehetett pártjának örököse), több részében bátor megfogalmazását adta tisztánlátásának.

Nem célom könyvét minden részében széppé tenni. Sok bent az ellentmondás. Nem vitás, hogy 1930-ban még nem tarthatott ott, mint amikor a Népszava kará.csonyi népfront-számában cikket írt, vagy amikor a Magyar Nemzeti Felszabadulási Bizottság egyik vezetője lett. De igazi politikus voltát, felkészültségét (lipcsei, heidelbergi, kolozsvári tanulóévek után), eredeti gondolkodását, s erkölcsi komolyságát fényesen igazolta ez a programadás. Haladó és retrográd vonásait kielemezni a történelemtudomány feladata, amely majd megállapítja, hogy sok radikális polgári vezető politikusnál bátrabb, messzebbnéző volt, különösen gazdasági (földreform), szociális és kultúrpolitikai elképzeléseivel.

A húsz éve megácsolt vérpad árnyainál csak egy mondat erejéig idézzük meg ennek a politikának riasztó, éles hangját. Bajcsy-Zsilinszky — az ellenzéki politika elszánt hőse — a Horthy-rendszer szemébe vágta: „A szociális kérdés megoldatlanabb ebben a börtönben, a harácsolás szelleme kegyetlenebb, a do- logtalan hereélet szabadsága, középkorias fölénye, hatalma, kényelme, gőgje nagyobb, mint valaha!” Nemzeti radikalizmus c. könyvének bevezetőjéből idéztem, s ebből is könnyű következtetni végső útjáig: a vérpadig, amikor a belső hatalom züllesztő politikáját már a német hadsereg fegyverei védték, a maguk világhatalma érdekében.

Érthető, hogy a 30-as években már tisztán állott politikája a haladó magyar közvélemény előtt. Az írók zöme támogatta munkáját. Szabadság c. hetilapjában a „falukutató írók” — pontosabban írások — sűrűn jelentek meg. Vezető szerepet vitt ebben — a Nemzeti Radikális Pártban is tevékenyen részt vett — Féja Géza, aki cikkeivel, tüzes szónoklataiban izgatott a rendszer ellen. Simándy Pál, Talpassy Tibor és a népi írók egész sora voltak a lap állandó írói. (Tamási Áron Ábel a rengetegben c. regénye külön folytatásokban terjesztette ennek az új, népi hősnek egészséges filozófiáját.) De természetesen Bajcsy-Zsilinszky itt vívta meg nagy harcát politikai ellenfeleivel' Gömbös Gyulával és a kurzus más hatalmasságaival. Ez az ellenzékiség a földkérdés megoldása és a német téríőglalás kérdésében jutott kifejezésre. Bajcsy-Zsilinszky rangos publicisztikája is maga mellé vonzotta az írókat.

A népi pusztulás hazulról hozott látványa (a nyugati határvidéken) állított engem is 1933 őszén a Szabadság c. lap írói mellé. A kapcsolat először Féja Géza útján indult meg, akit akkor már — nem minden veszély nélkül — többször szerepeltettünk Szombathelyen, a Faludi Ferenc irodalmi társaságban. De erősen hatott rám Kodolányi János, Illyés Gyula „közírói" munkássága is. Az első cikkem — A pusztuló magyar föld ■— 1933 októberében jelent meg a Szabadságban. A kapcsolat ezután közvetlen lett Bajcsy-Zsilinszky vei. Üzent, hogy máskor is küldjék írásokat. A Szabadságban azután többször írtam. (Itt jelent meg Kilenc kéve rozs c. versem is, amelynek akkor egyetlen lap sem adott volna nyilvánosságot.)

Később szóba került Bajcsy-Zsilinszky szombathelyi szerepeltetése a Faludi Társaságban. S ekkor derült ki, hogy milyen mély gyökere van Bajcsy-Zsi62