Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 1. szám - Kodolányi János: Emlékezés Pável Petrovszkijra

beállított egy őrjárat, már nem volt szükségem tolmácsra, magam mondtam el, amire az orosz kíváncsi volt.

Itt meg kell említenem, hogy a tolmács a járőr figyelmeibe mint szociáldemokratát ajánlott. Jótállóit értem. Csodálkozva kérdeztem tőle: ,,Honnan tudja maga, hogy írtam a Népszavába s hogy kapcsolataim voltak szociáldemokrata vezetőségi tagokkal?” A következőket felelte: „Sós Endre beszélt magáról a túlsó oldalon”. Csodálkoztam. „Sós Endre?” „Tőle tudok magáról és ezért vállaltam magáért felelősséget.” Ma sem tudom, hogy Sós Endre, aki Budapest ostroma előtt a gettó tanácsának egyik tagja volt, hogyan és miért beszélt éppen énrólam. Meg is kérdeztem: „Maga kicsoda?” „Ezt nem mondhatom meg, érje be annyival, hogy magáról tudok és magáért felelősséget vállalok.”

Ettől kezdve a lakásomban sűrűn megforduló katonákkal, tisztekkel, később az NKVD-s ezredessel folyékonyan beszéltem oroszul, órákig tartó viták folytak asztalomnál a sűrű dohányfüstben.

Ezt Pável Petrovszkijnak köszönhetem. Mert ilyenformán a nyelv birtokában előnyösebb helyzetbe jutottam a lakásunkon meghúzódó barátokkal és idegenekkel szemben és nyugodtabb modorban fogadtam a lakásunkba érkező orosz katonákat.

Nemegyszer megtörtént, hogy amikor a régi orosz írókról s költőkről volt szó, ismeretlen katonák jöttek a lakásomra, ülték körül a nagy asztalt, figyelve könyököltek velem szembe és egyetlen szó, szemrebbenés nélkül bámultak, bámultak és hallgattak órákon át. Aztán hirtelen, akár a madarak, fölkerekedtek s köszönés nélkül távoztak. Az egyik ismerős tiszt legényét, Szását, megkérdeztem: „Kik ezek és miért jönnek ide?” „Más zászlóaljból valók, — felelte. — A mi zászlóaljunk politikai tisztjétől hallották, hogy te, papa, milyen előadásokat szoktál tartani, hát feljöttek és meghallgatták. Nem akarták elhinni, amíg ők maguk nem látnak és nem hallanak.”

S hogy mindez így történt, Petrovszkijnak köszönöm. — íme, a barátság nem ismer időt, távolságot, nyelvkülönbséget. Az igazi barát mindig jelen van és mindig él.

5