Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 3. szám - Bánhidi Tibor: Párizsi noteszlapok (Útijegyzet)

latból a másikba esik. Felmegy a függöny, a színpad egyetlen, ferde síkban szögre akasztott kép. Egy pillanat múlva a vastag keretben megelevene iik az asztaltársaság, s mire a néző felocsúdik, hogy nem az álmok mézét érzi a szájában, már új jelenet következik. Lassan hömpölygő folyón fügefalevélöltözékben, gondolával közeledik a primadonna, s arról énekel, hegy Velencében is elmúlik a nyár. Azután szökőkút elevenedik meg a szuffiták fényében, fürdőzők emelkednek ki a medencéből, hogy tánccal hódoljanak a szerelem istennőjének..

A valószerűtlen határát súroló színpadtechnika, a szüntelen ragyogás és az enyhe bódulat kereszttüzében a néző nem keres mondanivalót az előadásban. Mikor azután a függöny legördül, s a Grand Boulevard kijózanító szellője meglegyinti az arcát, rájön: flitter csillogott előtte, s nem drágakő.

Megmosolyogja még egyszer a négy amerikait, akiket a nézőtérről vitt karonfogva a színpadra a tündéri Micheliné, hogy kánkán öltözékben meg- táncoltassa őket; felidézi a zárókép színes forgatagát — s utána meghökken:

•— A harmonikáé kívánsághangverseny népszavazásában egy recsegő hang onnan az első sorokból az Erika-t kérte...

Michel Gyarmati irodájában

A Folies Bergere művészeti igazgatója magyar ember: Michel Gyarmati. Balassagyarmatról indult el szerencsét próbálni, s a pámásajtajú igazgatói szoba, a szeme villantásával parancsot közvetítő tekintély láttán azt hihetné bárki, hogy meg is találta azt. A megfáradt ember azonban borongó hangot üt meg:

— Húsz éve revüt csinálok, más után vágyom. Néha úgy érzem, hogy a drámai rendezés vagy a balett volna az igazi területem, de erre aligha kerül már sor.

Műhelytitkokat kutatok, s ő a csalhatatlanság határozottságával említi, hogy az alapelv évtizedek óta változatlan: azt kell adni, amit a közönség óhajt. Fogadást ajánl, hogy a Folies nézőterén nem találunk öt százaléknál több franciát, a vendégek nagy többsége külföldi. Őket kell hát kiszolgálni, szinte szöveg nélkül — tánccal, zenével, káprázatos kiállítással. Kétszáz főnyi műszaki személyzet fáradozik a sikerért, kétmillió új frankba kerültek a díszletek és toalettek.

— Ma fői — erősíti meg a magas összeget becsületszavával, s azután elnézést kér, hogy némi dolga van még az előadás szünetében.

Kínt, az ajtaja előtt hat szőke táncosnő áll. a színpadi ruha fölé terített pongyolában. Fülledt a levegő, de nem csal a szemem: a lányok remegnek.

Elvétettek egy lépést a vízi-balettben, s Michel Gyarmati rövid „beszélgetésre” kérette magához őket.

P l a c e d e Budapest

Megpillantani a Notre Dame-ot, széttekinteni az Arc de Triomphe tetejéről, végignézni a Comédie Francaise egyik előadását, eredetiben látni Rodin ,,Gcndolkodó”-ját: nem futó élmény egyik sem. De talán ezeknél is szívdobogtatóbb dolog, ha a távoli földön, a nyelvzavar modem Bábelében csak hallomásból ismert szokások szorongató sokaságában ezt olvassa le az ember egy háztábláról: Place de Budapest.

Mert Párizs nem csak a párizsiaké. Van egy negyede, ott a Gare St. Azare közelében, amelyben megosztja földjét a vén kontinenssel. Az Európa- tér környékét csupa olyan utca és tér hálózza be, amelyet valamelyik európai nagyvárosról neveztek el. Van Moszkva utca és London utca, Milánó út és Le Havre tér, Nápoly, Bécs, Turin, Edinbourgh, Bern, s számos más város nevét viselő házsor. Jóllesik megpillantani a Rue de Londres és a Rue d’Amsterdam átlójának metszőpontjában a Budapest tér feliratát.

46