Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 3. szám - Cserhát József: Kérdés (Vers)
MEGEMLÉKEZÉS CSERHÁT JÓZSEF KÉRDÉS — Radnóti Miklós emlékének — Mit is tehettünk volna akkor? A gyermek élt, de szólni, nőni nem tanult. De nőtt a térd. A combnál vastagabb volt. Bunkó-bokákkal pukkadásig telt a bőr. Erőltetett menetben, kifosztva, elhagyatva itt járt az egyik Legnagyobb. Az útonálló fülledt-fulladt éjszakák borotva-élén vánszorgott tovább. Ki jól emlékszik, jól tudhatja: miért mélyült a kútnál még mélyebbre a szemgödör. Mit is tehettünk volna akkor? Tehettünk volna többet is? Tehettünk volna többet is; de védekezz, jelentsd ki most, hogy gyáva voltál. Jelentsd ki most, hogy úgy lapultunk, mint a vad, mikor elárvult fővetéssel az alvadt vér csendjébe ragad. Tehettünk volna többet is? Keveset tettünk! Radnóti járt itt. Bárgyú és ütődött vadak kísérték, őt, a népszelídség kedves fiát, ki járni megtanult. . . Jég volt az őszi ég. Tűz volt az őszi út. Vér volt a sár. A porladt rengetegben vér volt a forrás, szív merült belé. Ki volna, aki vödörként a létét nálánál mélyebbre merítené? Ki volna, aki erőltetett menetben versekre gondol, verseket ír, farkasszemet néz a halállal, úgy, hogy a szeme meg se rebben? 19
