Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 3. szám - Molnár József: Megszabadulás a gonosztól (Elbeszélés)

szállt a bosszú lángja és a megszabadulás alapérzése kapcsolja glédába a szíveket. Nem folyt vér, nem marad kenyér nélkül bárom gyerekszáj, dk pedig megszabadulnak a maga körül szüntelen indulati kitöréseket sarjasztó, békés légkörüket mérgező Csőkétől. Ha fűtötte őket az indulat és maguk között fenyegetőztek Cseke agyonver ésével, kiirtásával — a szívük mélyén tudták, hogy e fenyegetések nem lesznek végrehajtást követelő szándékok medrei, — de azt is érezték, hogy egy-egy alkalmi indulat sorsa nem a józan értelemtől, hanem a sérelemérzet pillanatnyi hőfokától függ. Egyedenként a Búza Jánosok gondolatban vérét vették Csekének, de amikor híre ment a jegyzőkönyvezésnek, már osztályuk tagjának érezték. Összebeszélés nélkül enyhítve és szépítve adták elő a Patak utcai esetet,

(Miért mellőzte az élet a csattanós befejezést? Miért változott meg váratlanul a munkástársak hangulata Cseke irányában? E sorok írója sokat töprengett ezen, majd bejegyezte noteszébe: ..Az íratlan törvények idejében a védekezés legkeményebb formáját a közösségből való kirekesztés, az elűzés, a magárahagyás jelentette. Az idő e fokán a magárahagyás gyakorlatilag a halálos ítélettel volt egyenlő, de nem az igazságszolgáltatás, hanem a védekezés igényével. Az igazságszolgáltatás a később kialakuló magántulajdonra épülő társadalmak felépítményi eleme és mechanizmusát a munkás nem érezte és nem érzi ma sem aktívan támogatandónak. — El szabad képzelnünk olyan kort, amelyben az igazságszolgáltatás a történelem süllyesztőjébe kerül és úgy gondolnak vissza rá, mint mi a boszorkányperekre. De nem tudunk elképzelni olyan társadalmat, amely a közösségellenes magatartással szemben a védekezésről is lemond.”)

Cseke gond és gondolat nélkül lépett ki a folyosóról az udvarra és talpalt a porta felé. Érezte, hogy az udvarról bámulnak utána, de nem nézett vissza. Nincs kitől búcsút vennie. Nem köszönt a portásnak se.

2* ÉLETÜNK

17