Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 3. szám - Káldi János versei: Esengő. Üdvözlet. Balatonberényi feljegyzés
KÁLDI JÁNOS VERSEI ESENGÖ El ő már mindig, s ragyog majd egyre jobban, sohase omlik porrá. — Utak fasorai, alkonyok, felhők, mint saját gyereketekre, vigyázzatok nagyon úti kavics, ködarabka, ha megy, guruljatok az árokba le, tavaszdélután, szeresd, küldd el jó szeledet, ha száll az éneke, virágok, virágok, égre néző fűszálak, a ti kicsike nénétek ő, meg ne ijeszd, ha arra jár, te halvány füzekkel teleszórt temető, vigyázzatok rá bérházak lépcsői, éjbe nyíló sikátorok, ha kérdez titeket, végtelen hegyek, azonnal válaszoljatok, komorulj el, te gyermekmosolyú égalj, ha valamit rosszall, albérleti szobák, derűsen nézzetek rá nagyon-vert falaitokkal, fürge vizecske, — téged ő el nem felejthet! — dúdolj mindig szépet neki, s vidd el, — akár a beléd-hullt leveleket, —• ha vannak rosszemlékei, s ti emberek, a napi porban futkosok, ne hagyjátok magára szeretetlen, — mert elveszik szegényke az álmokat-tördelő, szigorú szelekben. ÜDVÖZLET — Volt egyetemista társaimnak — Milyen vad-szívű vihar kergetett szét minket, gyerekek, hogy semmiféle hír, levél vagy csak egy lassan-szivárgó, fakó üzenet se mondja el, melyikünk hogyan s merre él. Talán nincs posta, vagy valamilyen most-támadt hegy egészen föl az égig ér, hogy egyetlen árva jel, csupán virág szíromnyi-csekély, madártoll-könnyűségű, egyitektől el nem indul? Hiába hallgatózom; csak a hallgatástok óriás csöndje jön a szívem felé. Hát a hat közös év az „Eötvösön” így szétfolyt volna?
