Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 2. szám - SZEMLE - Szabó Pál: Kék ég alatt (Hegedüs Ferenc)
viszony: a földesúr, aki hol félelmetes fantom, hol ravasz taktikus, aki az emberbarát pózában tetszeleg, hogy aztán az első sikerekből, mint „természetes atya” kérjen részt; a kisvárosi irodalmárok, akik segítik a szerzőt előrehaladásában; ismét mások a forradalom részesei: igazi forradalmárok és sodródó értelmiségiek. És a sokféle kisember — akik egymást is bántják, gyötrik, kihasználják; megtévesztettek, törtetők, embertelenek; mások öntudatosak és segítőkészségűek; korlátolt és mégis rátarti parasztok, akik valósággal üldözik azt, aki többre alkarja vinni, mint ők; a halál közelségében cinikussá lett kórházi ápolók: inasok, segédek, mesterek, szervezett munkások; elkapatott diákgyerekek és sarlatánoknak kiszolgáltatott, halódó betegek. Bakó József önéletrajzi írása fontos kordokumentum — és irodalom, a javából. Kristó Naqy István SZABÓ PÁL: KÉK ÉG ALATT Szabó Pált 1963. áprilisában köszöntötte a magyar íróvilág és olvasóinak, tisztelőinek serege hetvenedik születésnapja alkalmából. Maga a jubiláns íróhoz legillőbb módon ünnepelt: új regényt írt. „Kék ég alatt” a címe az 1963-ban írt regényének, melyet a Szépirodalmi Könyvkiadó a nyár végére már le is tett az író népes olvasótáborának asztalára. (A 480 oldalas kötetben az egész kötetnek is címet adó regényen kívül még két, korábban már önállóan is megjelent, kisebb regény olvasható: a „Tiszán innen, Dunán túl” és a „Szereposztás”. Az elsőt kötetbegyűjtése előtt a Kortárs, a „Szereposztás”-t a Magyar Nemzet közölte folytatásokban.) A kötet fényképet is közöl, hogy testi mivoltában is bemutassa a hetvenedik esztendő kilométerkövéhez érkezett, neves írót. A néző szikár, de szívós és korához képest jó erőnek örvendő férfiút szemlélhet, akin nem sok nyomot hagyott a hetven munkás esztendő. Még inkább ez lesz a néző érzése, ha a három regényt is végig olvassa. A lapjairól kicsapó életigenlés, örömteli életérzés, az ezer ágú fáradhatatlan érdeklődés, a különböző emberi helyzetek és sorsok átélése és lírai ábrázolása — hetven esztendősen is töretlenül fiatalnak mutatja. Szabó Pál irodalmi tevékenységéből másfél évtized a felszabadulás előtti korszakra esik. Írásainak akkor is, azóta is az volt az elsődleges céljuk, hogy a társadalmi valóságot ábrázolják. A felszabadulás előtt a falu, főleg a szegényparasztság változásra érett, változás után sóvárgó állapotát mutatták meg, a felszabadulás óta pedig már magát a változást: a régi társadalmi rétegező- dés és hatalmi rendszer összeomlását, az utat a közös gazdálkodás győzelméig, azóta pedig a falusi hétköznapok változását. Ezeknek az adatoknak megfigyelésében és összegyűjtésében fáradhatatlan és felülmúlhatatlan. Arról, hogy milyen változás történt a falunak a művelődéshez való viszonyában, az egészségügyi kultúrában, az építkezésben, a lakáskultúrában, táplálkozásban, ruházkodásban, az emberek érintkezésében, a munkaerkölcsben, a szerelmi erkölcsben, a szabad idő eltöltésében, a fiatalok mulatságaiban u Életünk 161
