Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Dömötör Sándor: Gárdonyi Géza nyugat-dunántúli élményei

című írásairól azt írja, hogy „az ilyenekre edzett szerkesztőség is elször- nyedt, és még a papírkosár sem hitte volna, hogy a beledobott borzalmak írója valaha kiváló költő lesz.”8

Gárdonyi kezdő írásai között valóiban igen sok gyenge mű van, azonban akad elfogadható is. Ö maga kezdő írásait igen kevésre becsülte és szégyellte, később megtagadta őket, pedig fejlődése szempontjából nem közömbös dolog ismeretük. Egyszer Móra Ferencnek mondotta: „Szeretném elégetni torz dolgaimat, mert azok nagy eltévelyedések voltak. A humorban láttam a legfőbb irodalmi kvalitást és burleszk históriákat írtam. Aztán az ellenkező véglet ejtett meg és rémhistóriákat írtam. Végre sikerült magam megtalálni a természet imádatában és az emberek szeretetében.” Sárvári, ill. tanítóskodása korszakából az általunk feltalált művek valóban ezt mutatják. De azt is, hogy Gárdonyi művei elhelyezésével sokfelé próbálkozott.9

Tanítói élményei azonban egész életén nyomot hagytak. Tanítóskodása, életének olyan szakasza volt, amely értékes tapasztalatokkal, megformálásra váró élményekkel gazdagította őt. Maga is mondogatta: „Annyi kincset gyűjtöttem tanítókoromban, hogy háromszáz évig is akadna mit írni.” Ennek a kincsgyűjtésnek egyik jelentős állomása volt a vasi föld, a sárvári csendes napok, majd a győri harcok a tanítók helyzetének a megjavításáért. Bizonyos, hogy Barabás György kiemelkedő pedagógiai és művelődéspolitikai tevékenysége, a vasi pedagógusok szervezkedése, helytörténetírói működése alaposan kikutatva, feldolgozva, elemezve nincs. Ezzel ma is adósa népünknek a vasi helytörténetírás. Érdemes lenne pedig megírni a vasi tanszermúzeum történetét, kikutatni alapításának és működésének nyomait, összegyűjteni a helyi pedagógiai szakirodalom emlékeit és megvitatni ezek tanulságait — akár iskolai pedagógus szakdolgozatok formájában is. Csak ekkor látnánk igazán, mit kapott Gárdonyi Sárvártól!

1954-ben ezzel fejeztem be Gárdonyiról szóló cikkem: „Pedagógusaink erőt merítenek Gárdonyi sárvári tanítóskodásának emlékeiből, ezért elsőrendű kötelességünk, hogy helyi hagyományaink feltárásával méltó emléket állítsanak Gárdonyi bátor, haladó szellemiségének!” Cikkem akkor pusztában kiáltott szó volt csupán. Ma azonban más a konstelláció. Azóta Gárdonyi győri művelődéspolitikai tevékenységét Hegedűs András monografikusán feltárta, de nem mutatott rá eléggé a vasi gyökerekre. Ennek bemutatása nem is lehetett az ő feladata: ezzel a vasi helytörténet és pedagógia fiatalabb tudósgárdájának kell alaposan foglalkoznia. Nem provincializmus;, nem maradi szemlélet, ha konkrétumok feltárására, Vas megye haladó pedagógiai hagyományainak, a Barabás család és más nagy vasi pedagógus dinasztiák törekvéseinek bemutatására, a pedagógiai kísérletezések megyei történetének megírására törekszünk. Ha mindezek világosan állnak majd előttünk, látjuk meg igazán Gárdonyi Géza győri művelődéspolitikai tevékenységének genezisét, eredetét, vasi indításait. Adalékaink e szép és nagy munka elvégzésére óhajtanak buzdítást és indítást adni.

JEGYZETEK

1. Dömötör Sándor: Gárdonyi mint sárvári néptanító. Vasmegye, 1954. évf. 274. sz.

2. Hegedűs András: Gárdonyi Géza és a gyermek. Köznevelés, 1963. augusztus 16. — XIX. évf. 15. sz. 477—479. 1.

Uő.: Gárdonyi, a néptanító. Bp. 1962. (Tankönyvkiadó.)

Uő.: Győr irodalmi öröksége. Győr, 1961. 59—109. 1.

3. Payr Sándor: Gárdonyi apja és a Ziegler család Sopronban és Nemeskéren. Sopron, 1934. 22.

4. Kuriózumként említem meg, hogy édesapám, ki lakatos-fegyvermester volt, gyermekkoromban jelenlétemben sokat beszélgetett szakmai dolgokról hasonló foglalkozású ba140