Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Dömötör Sándor: Gárdonyi Géza nyugat-dunántúli élményei
megrendítő élményed. Falusi tanítóskodása alatt (1882—1885) méginkább fokozódott benne a gyerekkorából magával hozott szociális felelősségérzés, mely írói magatartására, eszmevilágára is rányomta bélyegét. Az Egri csillagok gyermekhőseinek észjárása, magatartása ezer és ezer finom megfigyelés eredménye. Bár Gárdonyi eszmevilága eléggé ellentmondásos, nem vitás, hogy mindig mindenben a szegényemberek pártján áll. Első művei elég kezdetlegesek; főleg a kispolgári és a falusi nyomorúság, korlátoltság, tehetetlenség, kilátás- talanság ironikus, szánakozó és döbbenetes leleplezései. Ezekben nem kevésrésze van nyugat-dunántúli élményeinek, amelyek gondolkodásmódjának mintegy alaprétegét képezik, úgyhogy a pedagógus magatartás élete végéig jellemző vonása maradt. Társadalombíráló ereje elsősorban innen, életének ebből a korszakából táplálkozott különösképpen. Saját családi és családalapítási gondjain keresztül került közel az egyszerű paraszti szemlélethez, a nincstelenekhez és azok gyermekeihez is. Mindennek ellenére az irodalomtörténet elemzően nem nagyon foglalkozott ezekkel az élményekkel. Lebecsülte, jelentékteleneknek tartotta, mint maga Gárdonyi, pedig első próbálkozásaiban —- ha felemás módon is — megtaláljuk írói alkatának csíráit. Tanulmányunk nem óhajt e csírák kielemzésével büszkélkedni; inkább néhány eldugott és elfelejtett adalékkal próbál rámutatni a további kutatások gyümölcsöző voltára. Gárdonyi családjának soproni származása Payr Sándor, a kiváló egyháztörténetíró igen érdekes adatokat gyűjtött össze Gárdonyi Géza családjának történetéről, amelyek az egri várral és Eger városával egy fogalommá vált kiváló író életét a nyugat-dunántúli tájjal hozzák közeli kapcsolatba.3 Mivel Gárdonyi a Velencei tó mellett született, kevesen tudták, hogy a Lövő közelében levő Nemeskér volt huzamosabb időn. át a Sopronból származó iparoscsalád telephelye. Gárdonyi nagyapja, Ziegler János Kristóf azonban Sopronból költözött Nemeskérre, nagyanyja Witthold Rozina pedig alsólövői származású volt. Nagyanyja szívesen eljárt az istentiszteletekre, mert vallásos, szelíd lelkületű asszony volt, és házuk a lakatos- műhellyel együtt az evangélikus templommal szemben volt. Nagyapját hirtelen haragú, lobbanékony és szigorú embernek ismerték és jó munkájáért messze földön becsülték. Jóval a szabadságharc után, 1855. augusztus 26-án halt meg Nemeskéren. Családi házát halála után Zollschau nevű bőrkereskedő vette meg: ekkor lett az utcai szobából zsinagóga. Gárdonyi családja telephelyét gyermekkorában már nem ismerte. Gárdonyi apja 1823. szeptember 4-én született Nemeskéren; a keresztség- ben evangélikus szokás szerint kettős nevet nyert: Mihály, Sándor néven írták be a matrikulába. Egyik keresztapja Erdélyszky Mihály, a nemeskéri lelkész volt, ami azt mutatja, hogy a „jöttment” család ekkor már meggyökeresedett a faluban és a megbecsült családok közé számított. Ziegler Sándor apjánál 16 esztendős korában szabadult fel: ő is lakatos lett és akkori szokás szerint, mint vándorló mesterlegény ment könnyű bugyrával gyalog Bécsbe, ami nem is volt olyan nagy út. Szorgalmas, törekvő fiatalember volt; nappal a műhelyben dolgozott, este pedig szorgalmasan tanult. Magánúton képezte magát tovább és így szakmai tudása sokkal magasabb színvonalú lett, mint kora lakatosmestereinek. A szabadságharc híre 1848-ban Bécsben érte őt. Mindjárt az első napokban Festre jött a bécsi légióval, hogy ő is harcoljon a nép szabadságáért. Az ő csákóját is egy darabig halálfej díszítette, de innen hamarosan Lahner Aurél tábornok keze alá került, mert szakmai tudását és Bécsben megtakarított: pénzét katonai fegyvergyár alapítására ajánlotta fel. Rövidesen hadnagynak nevezték ki és az energikus fiatalemberre bízták a gyár vezetését. Mindig büszke 136
