Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Jakab Géza: A Zrínyi-rejtély

ötödfél százan döglenek a’ vízben, a’ Többi el szaladván mostis fújják a’ Mura vize mellet Kotorin föllyül lévő Kásának forróját.

Julius 1-én, (a 242. lapon): Anno 1664. A kacsa és kakuk mestersé- gibuü meg vették a’ Törökök Zrínyi Uyvárát. Zriny Uy Vár statorat Zephiro durante, non ultra.

Ez az utolsó feljegyzés a kortárs felháborodásának ad alig rejtett kifejezést. Disilvits István, a légrádi pap nem fél följegyezni, hogy a törökök csupán az osztrák hadvezérek intrikái miatt semmisíthették meg Zrínyi erődítményét. A „kacsa” a sánta Hohenlohe marsall; a „kakuk” pedig Mon- tecuccoli tábornok, Zrínyi Miklós taktikai ellenlábasa és személyes ellensége, A latinnyelvű méndat arra utal, hogy a vár osztrák vezérek mesterkedései miatt „addig sem állhatott ellent tovább, mint a tavaszi szél fuvallata”.. . Mindezt persze jóval részletesebben — mint köztudomású9 — Zrínyi Miklós írta meg Lipót osztrák császárhoz intézett felfolyamodásaiban, és bár Bécsben elnyelték a magyar hadvezér jogos panaszait az udvari hivatalok mély fiókjai, a követjelentésből rövidesen megtudhatta egész Európa, hogy miként árulta el legfőbb védelmezőjét a Habsburgok ármánya. Azt a férfit, akit egy évvel előbb még az egész nyugat ünnepelt, de a franciákon és a svédeken kívül sem fegyverrel, sem pénzzel nem segített meg senki. Zrínyi hatalmas vagyona nagy részét emésztette föl az áltála diadalmasan megvívott hadjárat, amelyet az osztrák hadvezetés az ő tiltakozása ellenére elveszített, csakhogy megköthesse a minden tekintetben ránk nézve megalázó „vasvári békét”, mely Magyarországot egyformán kiszolgáltatta az osztrák és a török kizsákmányolásnak, tönkretette a magyar gazdasági életet és kényre-kedvre eladta az egész országot. Zrínyi Miklós, a költő, a hadvezér, az akkori magyarság egyetlen európai látókörű politikusa pedig még az 1864. év őszén életét veszítette egy alkonyatba hajló novemberi estén saját birtoka erdejében, a tragikus végű vadkanlesen. Valóban a feldühödött vadkan clte-e meg, vagy a bécsi bérenc orgyilkos golyója? — erről hallgat már a légrádi pap krónikája, mint ahogyan további feljegyzéseit sem találjuk a most előkerült zalai krónika idcsárgította lapjain.

Mi történhetett Légrád felprédálásának napjaiban Zrínyi eddig ismeretlen zalai krónikásával, Disilvits István légrádi lelkésszel? Megölte volna egy bceszúszomjas török vagy tatár martalóc...? Gályára hurcolták? Vagy sikerült még idején elmenekülnie, elhagyva mindenét és ott pusztult el, mint annyi száz, a bujdosás kietlen nádrengetegeiben...? Sorsáról hallgat a történelmi krónika, nincs róla szóló más egyéb sem a fennmaradt feljegyzések között, homályos alakja eltűnik mindörökre a 'délzalai dúl ások történelmi forgatagában. Egy azonban bizonyos: Zrínyi Miklós rejtélyes halálának napját, 1664. november hó 18-át kcvetőleg már semmi esetre sem volt módjában, hogy krónikás feljegyzéseit csodált uráról, a bálványozásig szeretett nemzeti hős pusztulásáról feljegyezhesse. Egy tanúvallomással szegényebbek maradtunk a régen izgató kérdésre vonatkozólag: hogyan halt meg Zrínyi Miklós a Csáktornyái Zrínyi-vár közelében, pár kilométerre az egykori Ottók nevű falucskától a kursaneci erdő későőszi alkonyatába sötétült rengetegében .. .?

Mint ismeretes. Zrínyi több felterjesztést küldött Becsbe I. Leopold osztrák császár-királyhoz vára védelme érdekében — természetesen hiába, hiszen Bécsnek egészen más irányú tervei voltak a helyzettel kapcsolatosan, semmint a hatalmas Zrínyi-birtokot védelmezze, vagy még nagyobb hatalomhoz, hírnévhez juttassa az amúgyis gyanússá vált költő-hadvezért. A Kotori melletti fényes győzelméről szóló jelentése tehát, melyet 1663. november 28-án keltezett éppen Légrádból. az osztrák tábornokok között alig titkolt dühöt, a bécsi udvar politikusai között pedig kényszeredett vállvonogatást eredményeztek.

— „Tegnap Isten kegyelme nagy csodát tett — írja Zrínyi az uralkodónak —, engem és a szomszédos tartományokat a barbárok kezeiből nemcsak megmentett,'

101