Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Poszler György: A szépíró Szerb Antal

nikus hangszerelésű kisepikái remek, amely sokat felvillant az érett alkotói periódus problémáiból.

A harmincas évek szépírói termésének zöme — a Cynthia, a Stt Cloud- ban, egy kerti ünnepélyen, a Madelon, az eb, a Gondolatok a könyvtárban, A menthetetlen és egy a hagyatékból előkerülő, cím nélküli novella, sőt az első nagyobb epikus kísérlet, A Pendragon legenda is — a Lancelot lovag furcsa históriájával azonos gondolati és érzelmi tőről fakad. A zsengék korszakának kamaszkomplexumokkal terhes, izzó-forrongó szubjektivitása és a pályakezdés lefojtottan szenvedélyes Sturm und Drang periódusa után a férfiévek szépirodalmi termése a lehiggadt és megtisztult líraiság szelídebb, de bensőségesebb fényében csillog. Feloldódik a fiatalkori írások expresszionista manírja, naivan rafinált stílromantikája, és a mondanivalót agyonnyomó kultúrhistóriai ballaszt értékes anyagként épül át az ekkor már jelentős állomásokhoz érkező tudományos életműbe. Szűkül a témakör, eltűnnek a látványos történelmi ihletések, de az új élmények kifinomultabb szubjektivitásában egy lírai önarckép lágy kontúrokkal és kecses iróniával megrajzolt vonásai bukkannak fel.

A történés színtere többnyire a két háború közötti London vagy Párizs, de a tulajdonképpeni cselekmény mindig a szereplők bensőjében játszódik le, és a novellák és A Pendragon legenda lapjain mindig ugyanannak a hősnek az arcvonásait ismeri fel az olvasó. Olykor harmadik személyiben szól a történet, máskor az első személy hangsúlyozott szubjektivitása csendül fel. A főalakot hol Tamásnak, hol Jánosnak, többnyire Dr. Bátkynak hívják, de cselekedetei mindig azonos lelki rugókra vezethetők vissza. Bátky rövidlátóan hunyorgó filológus, az elmúlt idők nosztalgikus szerelmese, akit hajdani, szebb korok felejtettek itt a XX. század automobiloktól benzinszagé Londonéban és Párizsában. „Szemüveges csecsemőnek” született, és könyvtárszobák falai között élte életét. Még lelkesedni tud „heroikus hülyeségekért”, és a modern technika korában az Amadis-regényekért rajong. A hajdani humanisták kései utóda, aki „fölött nyomtalanul múltak el az épeszű századok”. „Se nem jó, se nem rossz ember”, vérbeli intellektuel, aki komplikáltan gazdag belső világával kedves ügyetlenséggel csetlik-botlik a modem nagyváros zavaros forgatagában. Kalandokra és nagy életre vágyik, de az asszonyi szépség közelségében az igazi szenvedélynél mindig több benne a szexuális kíváncsiság. Valódi mámorba a régi pergamenek zizegése, az ódon fóliánsok részegítő illata ringatja, és egész lényét megrázó szellemi lázait a British Museum könyvtárában és a Bibliotheque Nationale olvasótermében éli át. Kandi kíváncsisága és a véletlenek összjátéka mégis furcsa kalandok közé sodorja, de a sajátos szerelmek legintimebb pillanataiban is a latin szellem kontinuitásáról ábrándozik és a XVII. századi misztikusoknak a természet titkait kutató szenvedélyéről suttog vallomásszerűen forró szavakat. Mégis groteszk kalandok hősévé lesz. Őt keveri egy furcsa históriába London sétaútjain egy Madelon nevű eb, ő kalauzolja végig a bájos kolleganőt a párizsi könyvtárak rejtelmein, ő éli át a csodálatos St. Cloud-i éjszakát, ő tartja karjaiban Nell Gwynnt, I. Károly régen elporladt kedvesét, ő lovagol Lancelot páncéljában, hogy megvívjon a sárkánnyal, és ő találkozik a hajdani Pendragonok kísérteiéivel szellemjárta walesi éjszakákon. A kamasz romlatlan tisztaságával vágyik az élet örömei, az érzelmi szenzációk után, de a kiábrándult intellektuel fanyar józanságával él át mégis minden kalandot.

91