Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Poszler György: A szépíró Szerb Antal

süllyedt harangjának motívumai bukkannak fel. Az egész életmű távlatából vizsgálva a zsengékben mégis érdekes, hogy az iskola és a környezet ellen fellázadó nagydiák rebellis indulata bebolyongja majdnem az egész világirodalmat, és részben a klasszikusok, részben a modern irodalmi törekvések arzenáljából választja ki zendülő láza szellemi fegyvereit, és miután kamaszválsága forróságában sajátjává olvasztotta azokat, létrehozza írói pubertáskorának sajátos termékeit, amelyeknek ömlő líraiságában élmény és művé formálás között nincs semmi áttétel és semmi szakadék.

A kamaszzsengék mutáló hangja után Szerb tulajdonképpeni pályakezdése akkortól számítható, amikor 192lHben, a Nyugatban megjelennek a húsz éves költő első versei, A tizenhat éves, A toronyőr, A lovag hazatérése, a Hannibál esküvése, Az angol komédiás, a Ballada, a Kariatidák és A gályarab, és — részben ugyancsak Osvát bábáskodása mellett — a húszas évek kezdetén napvilágot látnak az első novellák, a Pico herceg és Monna Liánom története, A választott lovag, az Ajándok mátkasága, A zsarnok és A fehér mágus, amelyekhez 1927-ben csatlakozik A szörnyeteg közeledése is. Az írói indulás verseinek és novelláinak keletkezését alig egy-két év választja el a zsengék születésétől, azonban ennek az egész történelmi korszakkal felérő néhány esztendőnek a viharaiban összeomlik a monarohia, és a forradalmak tisztító válságaiban és a születő ellenforradalmi rend döbbenetében hamuvá ég minden, ami a zsengék kamaszszerzőjének biztonságérzetet adott. Az ellenforradalmi rend létrejöttének elsötétülő szellemi világában a kulturális horizont változásaira érzékenyen reagáló és a keresztény kurzus antiszemita hecckampányai által létében megtámadott fiatal író indulásához a fin de siede szépségvallása és a századforduló fülledt esztétizmusa már nem adhat építő programot, de még belső tartást sem, és a nagy szellemi válságok lángjainak fényében erősen megkopik Wilde, Pater, Maeterlinck, Ibsen, Burck- hardt, Nietzsche, a kamaszévek igéző szavú mestereinek már a tizes években sem egészen friss aktualitása. A kamaszálmok összeomlása magyarázza, hogy a zsengéknek a neokatolicizmus ellen támadó öntudatos nietzscheánus vallástalansága után az egyetemista Szerb ismét a katolikus reneszánsznak a Claudel művészete és Sík Sándor embersége által tolmácsolt eszmerendszerében keres átmenetileg biztonságérzetet, de a versek és novellák soraiból e botcsinálta vallásosság ellenére is kicsendül a húsz éves költő gyötrő szellemi magánya és kínzó bizonytalanságtudata.

Nyilván Osvát mesterien válogató kezének tulajdonítható, hogy az írói indulásnak a Nyugatban megjelenő nyolc vers dokumentuma meglepően egységes hangulatot áraszt, és olyan mélyen bevilágít a fiatal költő belső forrongásaiba. A versek szinte egyetlen élménye az a megrázkódtatás, amelynek során az ellenséges külvilág otromba ökle összezúzza a gyermekiét zárt tojáshéját, és egy iszonyú heródesi művelettel lemészárolja sorban a gyermekálmokat. A gyermekkor védettségéből való kiszakadás félelme, a gyermeki álmok zárt kozmoszának összeomlása, a férfikorba való átlépés borzongása érződik A tizenhat éves töredezett képsorában, a Hannibál esküvése történelmi allegóriájában és a Toronyőr sejtető miszticizmusában. A lelki kifosztottságának és a vacogó egyedüllétnek a sötétjéből először csak a halál felé nyílik meg a tájékozódás útja. A halál dermesztő lehelete végigsuhan a Ballada szellemjárta középkori tornyán és nagy erejű szimbólummá válik A gályarab iszonyatos tenger alatti csendjének víziójában. A halál dermedtségét egyedül a

88