Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 2. szám - Csordás János versei: A szenvedés sárga rózsája. Öltözzetek piros szerszámba
CSORDÁS JÁNOS VERSEI A SZENVEDÉS SÁRGA RÓZSÁJA A szenvedés sárga rózsáját adtad kigyúlt kezemben e rózsa tövise a szívembe szúrt szívemet semmi se óvja — lobog-verdes a sárga láng csalánok tüze éget éjszakáim általvirrasztom feltöröm a csend-mindenséget az Ég ezüst lakatjára ütök az Urat álmából fölcibálom ölébe öntöm az égő rózsát zokogva ő is muzsikáljon égesse meg a szerelem csillagai leessenek s ha akad magasabb kegyelem legyen az még kegyetlenebb — A szenvedés sárga rózsáját adtad kigyúlt kezemben a rózsa tüzes mámorban elégek nincs semmi már ami óvna — ÖLTÖZZETEK PIROS SZERSZÁMBA Ha van isten kösse be szemem ne lássak kínzó látomásokat csillagtalan havas egemen álljatok meg, fekete lovak — ne vágtassatok az ember ellen ti fekete lovak Nyüszítsetek a halál ellen Nyihogjatok a gálád ellen s öltözzetek piros szerszámba bogár-fényű gyönyörű lovak ■—■ Hozzátok el az ünnepet Hozzátok el a diadalt bogár-fényű gyönyörű lovak — 3* 35
