Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 2. szám - Dávid József: Kitérő (Elbeszélés)
— Tiszta szívvel. Gondolkoztam hazáig. Mit csináljak... igazat kell adnom neked... — Nemcsak nekem ... — Nekik nem... érted? Nem! — csattant a férfi hangja — Nem ők vertek meg. Én magamat ütöttem ki most a ringből, s ez a legkegyetlenebb vereség. Érted? Az ember sajnálja önmagát... — nyúlt a lány keze után, s most valahogy furcsán, idegenül szorította. — Már nem. futhatunk vissza a múlt év decemberéhez. Mindennap tovább kell lépnünk, egymás nélkül és egymással. Na menj. Lépj! Ha nem vagy gyáva... És ő ment, lépett. Otthagyta a kapuban a leányt. Lépcsőről lépcsőre vonszolta ólmos lábait. Szinte úgy esett be az ajtón, s gyerekkora óta most először borult sírva az asztalra. Vadon P. I.: Mende Gusztáv, a modell 23
/
