Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 2. szám - Weöres Sándor: Hajnal (Vers) - Bárdosi Németh János: Csokonai (Vers)
WEÖRES SÁNDOR HAJNAL Amikor a hajnal halványsága serken, az utolsó csillag nagy magánya int — Tűnik a világló jelleg-övezetben és ha rátekintek, vissza nem tekint. BÁRDOSI NÉMETH JÁNOS CSOKONAI Felleghajtóján az est bársonya, a bánata meg felhők felett száll, pipája volt-e, mit tudom, bora minden örömök üdve: a pohár vele volt, mikor Lilla, az irigy, meleg combjait nem bontotta rá, így maradt álmok vőlegénye, míg tüzet rakott a nyoszolyák alá.
/
